Keresztre feszítésétől kezdve örökre vér és víz folyik Krisztus Szívéből, apránként csöpögve a világra és a teremtésre. Valahányszor az Ő Isteni Irgalmához imádkoztok, valahányszor e törvény szerint éltek, és könyörületesek vagytok, ezek a Vér- és Vízcseppek megérintik a lelkeket, megmossák a szemüket, hogy új utat lássanak, és megmossák a szívüket, hogy méltók lehessenek arra, hogy ezen az úton haladjanak.

Gyerekek, ezekben az időkben meg kell tanulnotok szemlélni és szeretni üdvösségetek jeleit, mint például a Krisztus Szívéből fakadó Vért és Vizet.

Ahhoz, hogy a szívetek egyensúlyban maradjon, hogy a szellemi életben valódi alapokkal növekedjetek, nem elég a saját erőfeszítéseitekből és tudásotokból, vagy a kapott Kegyelem egészéből élnetek, meg kell tapasztalnotok azt az önátadást és szeretetet is, aminek az átélésére a Krisztus áldozatán való elmélkedés késztet.

Krisztus Vérében egy egyedülálló erő rejlik: az az erő, amely helyreállítja, meggyógyítja és megváltja azt, ami lehetetlen. Krisztus Vére minden megváltás alapja, ez a szellemiség értelme ebben a világban, ez a szentség titka, az önátadás kapuja, az egész Teremtés szeretete legmélyebb titkainak a kinyilatkoztatása. Ahhoz, hogy elmélyedjetek ebben a titokban, elég őszintén Irgalomért kiáltani, szellemileg szemlélni Krisztus Keresztjét, amely mindig az emberi tudat belső síkjain emelkedik, újra többször átélni Kínszenvedését, hogy újra megtaláljátok az életetek értelmét.

Ha szemlélitek Krisztus Vérét, felfedezitek Szent Szelleme Ajándékait, a Szentháromság Istene egységét, Aki minden pillanatban Szeretetből odaadja Magát; újra átélitek annak az alázatos tudatát, hogy kicsinyek vagytok egy végtelen Szeretet előtt, és ugyanakkor azt a Kegyelmet, hogy elhívásotok van arra, hogy utánozzátok.

Imádkozzatok Irgalomért, és tapasztaljátok meg az összes valódi szellemiség alapját. Krisztus Vérében van az összes vallásos élet alapja. Imádkozzatok egymásért Krisztus Vérét szemlélve, és főleg adjátok meg magatokat a Kereszt lábánál, és így meg fogjátok érteni azt, amit mondok nektek.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Amikor a Természet lelke párbeszédet folytat Istennel, mit mond neki? Mit válaszol a Teremtő?

A Természet lelke a csendben, az elemek szépségének és mozgásának kifejezésén keresztül szól Istenhez. A Természet lelke fájdalmát fejezi ki a Teremtőnek a szél, az eső, a zárt és néma égbolt, az idő által, amely megállni látszik, hogy érezze a Föld életét.

A Természet a virágokon, a gyümölcsökön, a zöld és a száraz leveleken keresztül fejezi ki adakozását és szeretetét, és átadja magát a megújulásnak. Az óceánok mély csendjén, egyensúlyán és odaadásán, állandó és önzetlen szolgálatán, a Teremtő Tervének e világban való életben tartására irányuló erőfeszítésein keresztül szólal meg.

A Természet lelke a föld csendjén keresztül szól Istenhez, megújítja legmélyebb rétegeiben az emberiség legrégebbi feljegyzéseit, tűz által alakítja át azt, ami elmúlt, és olyan anyagot ad a bolygónak, amely táplál, ellát, fenntart.

És Isten válaszol a Természetnek a nap által, amely megvilágítja és közvetíti az életet, az éjszaka által, amely helyreállít és pihenést hoz, az által a lehelet által, amely levegővé és lélegzetté válik, hogy a bolygó teljes sűrűsége ellenére legyen jelen a Szent Szellem a lények szellemében. Isten hálaadással válaszol a Természetnek, megújítva annak tökéletességét és szépségét, életét és formáját, békéjét.

Gyermekek, tanítson meg benneteket arra ez a párbeszéd, hogy feltétel nélkül szolgáljatok, hogy szeretetből adjátok oda magatokat, hogy a káosz idején is békét fejezzetek ki, hogy csendben imádkozzatok, amikor a világ zűrzavarban van, és hogy megkapjátok az Úrtól Végtelen Szívének Háláját és Szeretetét.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Mi a béke?

Sok lény azt mondja, hogy békére törekszik, és békére vágyik. A Teremtő folyamatosan azt mondja gyermekeinek, hogy lépjenek be békés Szívébe. Az Úr a Béke legtisztább Rózsáját küldte a világba. Mi a béke, gyermekeim?

A béke nem a háborúban álló nemzetek fegyverszünete. A béke nem az elme csendje. A béke egy belső állapot, amelyet az emberek időről időre elérnek, amikor sikerül kifejezniük, hogy kik is ők valójában, és sikerül egyesíteniük szívüket Isten Szívével.

A béke magának a Teremtőnek a Jelenléte a Földön. A béke megadása azt jelenti, hogy lehetőséget adunk a lényeknek arra, hogy újra csatlakozzanak az Atyához, és hogy újra találkozzanak a Teremtővel a lényükben, hogy érezzék a menedéket, a biztonságot, a bizalmat, a Mindenben való lét ürességét, a csendet, hogy abban az Egyben legyenek, akitől származik a hang.

Édesanyátok, Mária, a Béke Rózsája az, aki tisztasága által egyesít benneteket Istennel és gyermekével. Az Ő jelenléte és az Ő szavai az az út, amelyen visszatérhettek a szív tisztaságához,hogy kifejezzétek azt, aminek megélésére teremtettetek. Nyissátok ki az ajtókat, amelyek Istenhez kötnek benneteket, és találjátok meg a békét.

Amikor az ember felébred és kifejezi valódi potenciálját, egyesül Istennel, az Ő békéjében van, függetlenül a körülötte lévő körülményektől. És ez, gyermekek, nem közömbösség. Ez azt jelenti, hogy tudnunk kell, hogy a szomorúság és a szorongás érzésénél jobban szüksége van ennek a bolygónak a békére a válság idején, a szélsőséges helyzetekben, szüksége van arra, hogy megtalálja Istent és visszatérjen az egyensúlyába. Ezért akik Istenben vannak, azok képesek arra, hogy békét sugározzanak, még akkor is, amikor minden elveszettnek tűnik. Ez azt jelenti, hogy túllépnek a félelem, a szorongás és az aggodalom visszamaradt emberi állapotán, és megtalálják, hogy mit jelent valóban embernek lenni, olyan embernek, aki képes arra, hogy a szeretet által mindent egyesítsen Isten Szívével, és így megteremtse a békét.

Atyátok és Barátotok,

Legtisztább Szent József