Miért és milyen céllal szenteljük meg az életünket?

Mit jelent Isten számára, hogy egy lélek megszenteli az életét, és a megszentelés szerint él? 

Gyermekeim, a megszentelt lélek az, aki a szívében elhagyja a világot, nem azért, hogy figyelmen kívül hagyja a földi életet, hanem azért, hogy az Istennel való egyesülés legyen a prioritása, és így a megszentelt lélek az, amely hajlandó a Teremtő eszközévé válni, és az Ő Jelenlétét hordozza tetteiben, szavaiban, érzéseiben és gondolataiban.

A lélek megszentelődése nem azonnal történik, amikor a lélek leteszi fogadalmát, hanem fokozatosan, amikor napról napra megerősíti magát abban a szándékában, hogy az élet minden dolgában magával viszi Isten Jelenlétét.

A megszentelt lélek az, amely kiegyensúlyozza a világ közömbösségét a bolygó helyzete iránt, mert imában arra képes ez a lélek, hogy átérezze a bolygó minden terét, és az összes lény fontos e lélek számára, az összes életforma helyet kap imádságában.

A megszentelt lélek az, amely tudatában van annak, hogy tettei átalakítják a bolygót, és hogy szíve átalakítja az emberi szívet. Ezért szolgál fáradhatatlanul és felszentelésének névtelenségében. Nincs szüksége arra, hogy a világban legyen, hogy a világot szolgálja, mert ismeri a szellemi élet nagyságát és titkait, és ezért úgy szolgál, hogy behatol ezekbe a misztériumokba, és feltárja magában a belső élet mélységeit.

A megszentelt lélek olyan Isten számára, mint a balzsam az Ő sebeire; olyan Krisztus számára, mint az illatos gyógyító olaj az Ő Sebeire; olyan Legszentebb Mária számára, mint azok a rózsák, amelyek a Lábánál vannak és megszépítik a létezést.

Egy megszentelt lélek azért él, hogy kiegyensúlyozza e világ egyensúlytalanságait, hogy megállítsa Isten haragját, amely oly gyakran fenyegetően lesújtott a földre.

A megszentelt lélek életével biztosítja azt az egyensúlyt, amelyre az emberiségnek szüksége van ahhoz, hogy továbbra is részesüljön az Irgalomban, még akkor is, ha csak az Isteni Igazságszolgáltatást érdemli meg.

A megszentelt lélek folyamatosan emlékezteti a Teremtőt az emberiséggel kapcsolatos Szeretetcéljára, hogy ne veszítse el azt a reményét, hogy e Cél megvalósulását láthatja.

A megszentelt lélek nem fél a szolgálattól, az áldozattól és az önfeláldozástól, mert ezek azok a lépések, amelyeket Krisztus tett az Isteni Szeretet megújulása felé, és ezek azok a lépések, amelyekre ez a lélek folyamatosan törekszik. Arra törekszik, hogy utánozza Urát, mint a fiú, aki csodálja apját, mint a feleség, aki elkíséri férjét, mint a barát, aki mindig barátja mellett van, mint a tanítvány, aki igyekszik megfelelni mesterének.

Így él az a lélek, aki felszenteli magát, abban a mindennapi és állandó kihívásban, hogy megtanuljon szeretni, hogy átalakítsa önmagában az emberi állapotot, és eszközzé váljon a Teremtő Kezében.

Most azt kérdezem tőletek, gyermekek, hogy odaszentelitek-e az életeteket Istennek?

Ne adjátok fel az utatokat, ne hagyjátok, hogy a nehézségek ledöntsenek benneteket, hanem minden egyes alkalommal, amikor elestek a kereszttel, találjátok meg a Teremtőben azt az erőt és bátorságot, amely megújítja a lelketeket, hogy tovább haladjatok.

Áldásomat adom erre.

Atyátok és barátotok,

Legtisztább Szent József

Gyermekem, szemléld a szívedben a belső világodat! Figyeld meg csendben, mi járja át a szívedet, az elmédet, a tudatalatti világegyetemedet.

Hagyd, hogy a csend lassan megtisztítsa azt, ami rejtve lakozik benned, és így érzékeld, milyen az emberi állapot, nemcsak a te lényedben, hanem minden lényben.

Szemléld az emberiséget, belülről kifelé, és ne aszerint ítélj, amit a szemed lát, hanem aszerint, amit a belső világod képes feltárni azon az egységen keresztül, ami a te tudatod és a világ összes tudata között létezik.

Figyeld meg, hogyan dolgozik ma az ellenség, aki csendben stimulálja a lények tudatalatti világát. Olyan ötleteket, érzéseket, érzelmeket, gondolatokat ad nekik, amelyek nem hozzájuk tartoznak.

Ma sok lény él úgy, hogy mások életét figyeli, mások látszólagos érzéseit érzi, mások látszólagos gondolatait gondolja, mások életét képzeli el, miközben lelkét lassan eltemetik és elhallgattatják a belső szakadékok börtönében.

A lelkek kiáltása a jelen kor betegségeiként tükröződik a lényekben: pánik, félelem, depresszió, életcéltalanság, öngyilkosság, éretlenség, mentális és érzelmi dekonstrukció.

A lelkek kiáltása az elveszett emberi lényekben tükröződik, akik más emberek gondolataiban és érzéseiben keresnek támpontot, akik az új és régi tőkeenergiák végső kifejezésében keresik a szabadságot; de mindennek a végén, a lények mélyén, gyermekem, a lelkek még mindig kiáltanak, és még mindig sírnak, hogy újra lássák a Fényt.

Az istenszeretet nem olyasmi, amit az emberben el lehet temetni, még a világ legnagyobb involúciós ingerei által sem. Ezért van az, hogy a felszínes emberiség mélyén a lélek kiáltva keresi azt az igazságot, amelyre teremtették.

Az érzelmileg és szellemileg éretlen, infantilis emberi lények mögött egy ősi lélek kiált fel, amely a Célját keresi, és nem képes arra, hogy belenyugodjon, hogy az ellenséges ingerek által eltemetik, amikor a legnagyobb szüksége van arra, hogy kifejezze magát az idők változásának a pillanatában.

Fiam, a régi idők szentjei koruk durva betegségeit szentségük eszközeivé tették, mert gyengeségeiket szent keresztté változtatták azzal a hozzáállással, amellyel átélték azt, ami mások számára egyszerűen csak balszerencse, szenvedés vagy kellemetlen helyzet volt.

A mai szenteknek mélyebbre kell hatolniuk, mint a test érzékszervei, túl kell lépniük a felszíni látszatokon, mert szentségük eszköze már az elmén túl, a tudatalatti világban van. Ott kell megtanulniuk azt, hogy ott legyenek, és megtalálják azokat a gondolatokat, amelyek nem az övék, azokat az érzéseket, amelyek nem az övék, hogy gyökerestől ki tudják tépni azokat a világi ingereket és láncokat, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy felszabadítsák lelküket, hogy kifejezzék azt, amiért erre a világra jöttek: az Isten-szerűséget.

A kor nagy betegsége nem a testben, hanem az elmében és annak mély, tudatalatti titkában van. Oda kell eljutnia a csendeteknek, hogy megértsétek azt, ami nem tőletek vagy Istentől származik, hanem az ellenségtől, aki arra törekszik, hogy összezavarja a lényeket, és ma ezt belülről kifelé teszi.

Ezért, gyermekem, te is belülről kifelé figyeld meg magadat és figyeld meg az emberi állapotot. Ne foglalkozz azzal, ami látszólagos és felszínes, hanem lépj túl és vedd fel a harcot a csendben, az imádságban és abban a lehetőségben, hogy elmerülj a belső világodban és megismerd az igazságot önmagadról, hogy megtudd és éld át azt, hogy mit jelent embernek lenni.

Áldásomat adom erre.

Atyád és barátod,

Legtisztább Szent József

Gyermekem, imádkozz az e világban elveszett lelkekért, azokért, akik keresik életük értelmét, és bár a világ elhalmozza őket mindazzal, amit kínál nekik, nem találnak igazi okot arra, hogy tovább éljenek.

Imádkozz azokért, akikben nincs meg Isten és távol vannak önmaguktól, azokért, akik még csak meg sem pillantják lényegük jelenlétét, és akik a világ ingereinek állandó zajával hallgattatják el lelküket.

Imádkozz azokért, akik szenvednek, és nem találnak enyhülést a szenvedésükre, azokért, akik önmaguktól nem ismerik fel, hogy hogyan törjenek át a káosz rétegein, és hogyan találjanak békét a Teremtő Jelenlétében.

Imádkozz azokért, akik becsapják magukat, azokért, akik azt hiszik, hogy a boldogság azokban az eredményekben rejlik, amelyeket a világ ad nekik, és hogy egy nap szembesülni fognak a mélységgel, amely - még ha csendben is - bennük van.

Imádkozz azokért, akik a sivatagban vannak, és nem találják magukban a bátorságot a továbbhaladáshoz, azokért, akik nem érzékelik Isten csendes Jelenlétét az útjukon, és ezért soha sem állnak meg, hogy keressék a Vele való párbeszédet.

Gyermekem, ne csak önmagadért imádkozz, nyomorúságaidért és nehézségeidért, falaidért és ellenállásodért, terveidért és törekvéseidért.

Imádkozz a bolygóért, imádkozz azokért a lelkekért, akik nem ismerik Istent, imádkozz a fiatalokért, a felnőttekért, az idősekért, azokért, akik a világra jönnek és keresik a lehetőséget, hogy megismerjék a szeretetet.

Imádkozz az emberiségért, azért az esszenciáért, amely kivétel nélkül minden teremtmény szívében lakozik; imádkozz azért, hogy ez a fény kifejezze magát, terjeszkedjen és lakozzon minden tudatban, hogy megnyissa az utat Isten Lelke előtt, hogy megtisztítsa és átalakítsa a lényeket, hogy átalakítsa és helyreállítsa életük Isteni Célját.

Ha imádkozol az emberiségért, szemlélni fogják a szívedet, és az Élővilág és a bolygó szellemi lényegét is.

Ha imádkozol az emberiségért, azért, hogy isteni archetípusa megvalósuljon; Isten végtelen Teremtését is szemlélni fogják, ezt a világegyetemet, amely a szeretet egy ismeretlen fokára vár, hogy kifejezze magát, hogy az evolúció átalakuljon, és az élet megtalálja a felemelkedés útját.

Így imádkozz Isten Céljáért, amely mindent és mindenkit magába foglal ezen a világon, azokért, akiket ismersz, és azokért, akiket nem ismersz. Ne gondolj imád érdemére, hanem csak add át az élet összes formáját a Teremtőnek, és szívből kérd Őt arra, hogy isteni lényege, Isten Szívének ez a része, amely a lényekben lakozik, növekedjen, terjeszkedjen és kifejezze magát az összes Teremtményében.

Áldásomat adom rá.

Atyád és barátod,

Legtisztább Szent József

Járjanak át téged Isten Szavai és Impulzusai, és találjanak lakhelyet a szívedben; találjanak benned termékeny talajra, ahol növekedhetnek, kivirágozhatnak, szépséget és harmóniát fejezhetnek ki, és gyümölcsöt teremhetnek az Istenre éhes és szomjazó lelkek számára.

Járjanak át téged Isten Szavai, és távolítsák el belőled az ellenállást és a sötét mélységet, a közömbösséget és tudatod elkényelmesedett aspektusait, azokat, amelyek a korlátaidhoz alkalmazkodnak, és készségesen elfogadják azt a pontot, ahol vannak, hogy ne tegyenek erőfeszítéseket az átalakulás útján.

Járjanak át téged Isten Szavai, és ne legyenek romantikusak a számodra, hanem tudatosan elmélkedj  rajtuk, a szíveden, a szellemeden keresztül. Gondolkodj és imádkozz azokon a szavakon keresztül, amelyeket Isten küld; mert az Ige élet, gyermekem, olyan élet, amely Isten Teremtő Elveiből származik, amelyeket Anyagtalan Sugaraknak neveznek.

Az Istentől származó Igének nemcsak vonzereje és szeretete van, hanem az átalakítás ereje is, Teremtésének megújító és újjáteremtő ereje. Ezért küld Hírnököket a világba; ezért küldi el a Fiát, hogy beszéljen az emberekhez, de ne az emberek beszédét, hanem Isten Beszédét.

Ezért ne úgy hallgasd Isten Szavait, mintha azok emberektől származnának. A Teremtő közvetítőket használ Üzenetének átadására, de  a Szava lényege a Szíve Forrásából származik, nem pedig az emberi szívből.

Tehát hallgasd meg újra Isten Szavát. Meditálj, imádkozz, elmélkedj, élj, tapasztald meg Igéjének átalakító erejét. Engedd, hogy emberi állapotod gyökeréig hatoljon, és hagyd, hogy az Isteni Szavak valamennyi rezgése teret találjon, hogy visszhangra találjon a szívedben.

Ne hagyj ki egyetlen hangot sem. Ne hagyd ki a csendet sem. Éld meg, mind az egyes betűk rezgését, mind az egyes szünetek rezgését. Éld meg minden egyes fogalom szándékát. Fogadd be Annak Isteni Sugarát, Aki az Ige által teremt, és a létezés kezdetétől fogva újjáteremt a Teremtményeivel folytatott élő párbeszéd révén.

Fiam, így hatolhatsz be az Istennel való kommunikáció titkába ezekben az időkben, anélkül, hogy emberi elméddel értékelnéd a fogalmakat, anélkül, hogy elemeznéd azokat a csatornákat, amelyeket Ő hívott el az idők végén, és anélkül, hogy kétségbe vonnád a Szavak hitelességét. Mert az Isten által használt eszközök tökéletlenek, és átalakulásuk része annak a csodának, amelyet a Teremtő lassan és türelmesen munkál az emberi létben.

Ezért hallgasd meg újra az Isteni Szavakat, ahogyan ma tanítottalak; és engedd, hogy ennek a Nagyhétnek az impulzusai, amelyek egyedülállóak voltak az emberiség és a Teremtés számára, ismét átjárjanak téged, és ezúttal benned maradjanak, hogy átalakítsák és megváltsák létezésed minden területét, hogy elvezessék a szívedet az Istennel való mélyebb egységbe.

Áldásomat adom erre.

Atyád és barátod,

Legtisztább Szent József

Amikor a Kálvária előtt állsz, ne félj, hanem igyekezz arra, hogy felemeld a tudatodat túl a külsőségeken és az emberi érzékeken, túl a félelmeken, a megaláztatásokon, a bánaton és az esetleges csalódásokon, amelyekben részesülhet egy tudat a Kálvária idején.

Ne ítéld el emberi szemszögből azokat, akik nem járnak a kereszt útján. Ne gondolj azoknak a gyengeségére, akik menekülnek, azoknak a gyengeségére, akik az út során elrejtőznek a fájdalom elől, mert a megpróbáltatást a tudatosság minden szintjén át fogod élni, és minden lény meg fogja tapasztalni; még ha úgy is tűnik, hogy menekülnek vagy elrejtőznek, nem kerülhetik el, hogy megtapasztalják azt, amit ebben az időben meg kell tapasztalniuk.

Ezért ne ítélkezz és ne kérdőjelezd meg mások útját a te értelmed szerint, hanem összpontosítsd a szívedet arra, hogy a kereszten túlmutatva szeress, ahogy Krisztus is tette.

Amikor az Úr a Golgotán járt, azok nélkül, akik megígérték, hogy követik Őt, Szíve nem ítélte el őket, mert tudta, hogy az Övéiben nagyobb fájdalmak és mélyebb félelmek lakoztak, amelyek az emberi lét mélységeiből eredtek, és hogy éppen ez a tény, hogy nem tudták elkísérni az Urat Keresztre feszítéséig, erőt adott nekik arra, hogy felvegyék a saját keresztjüket, és megújítsák Isten Szeretetét.

Ezért, gyermekem, légy olyan, mint Krisztus, Aki még a golgotai áldozat csúcspontján is elviselte nemcsak a Keresztet, hanem azt a megpróbáltatást is, amelyen minden egyes társa átesett, azzal, hogy megtagadta Őt Krisztus szenvedésével szembesülve.

Utánozd az Úr példáját, és még a legmélyebb fájdalmadban se feledkezz meg a hátramaradottakról, hogy az a lépés, amelynek a megtevését elmulasztották, egy napon erősséggé váljon, hogy képesek legyenek felajánlani azt, amit soha sem adnának oda, ha Krisztus látszólag tökéletes társai lennének.

Lakozzon mindig a szívedben valamennyi lélek megváltásának a reménye.

Legyen mindig közel a lelked Isten Szívéhez, és Isteni Tudatában lakozva légy képes arra, hogy felfogd az Ő Útjainak és lehetőségeinek nagyságát, és azt  Kegyelmet, amelyet Isten mindig a gyermekeinek adományoz Krisztus Irgalmassága által.

Áldásom van erre.

Atyád és barátod,

Legtisztább Szent József

Amíg léteznek háborúk a világon, nem lesz béke a lényekben.

Amíg az állatokat megölik és bántalmazzák a Földön, nem lesz béke az emberek elméjében.

Mindaddig, amíg a lények elhanyagolják a kapcsolatot saját belső világukkal, a földi idő továbbra is távol marad a Valós Időtől, és az illúzió lesz az, amely az emberi lények többségének lépéseit jelzi majd.

Ezzel ismét elmondom nektek, gyerekek, hogy mi történik mindegyikőtökben, valamint a tetteitekkel, döntéseitekkel, gondolataitokkal és érzéseitekkel; mindez befolyásolja az életet a Földön, befolyásolja az elemek mozgását, befolyásolja az Egyetemes Törvényeket és azok Sugarait.

Az őszinte ima megnyitja a Mennyország kapuit, egyesíti a bolygót az Isteni Tudattal, megállítja az Igazságosság Törvényét és megnyitja az utat az Irgalmasság törvénye előtt. Ugyanígy az Élővilág bántalmazása bezárja a Mennyország kapuját, megállítja a Kegyelmet, amely Isten Kezéből árad a Mennyei Világegyetemből, megnyitja az ajtót a sötét erők előtt, hogy irányítsák az elmét, az érzelmeket és az emberi cselekedeteket, és megakadályozza, hogy a lények megismerjék a békét.

Az élet a Földön egyszerű, és egyszerű a Törvényben maradni, és megtalálni Isten Tökéletes Akaratát; de ugyanezzel az egyszerűséggel megtehetitek az ellenkezőjét, és létrehozhatjátok a Földön az illúziók és a sötétség világát, amelyet ma láttok.

Az élet minden pillanatban épül a helyes döntések által a kapott ingerek előtt; a maga idejében lévő megfelelő szó és megfelelő csend által; az őszinte ima által, az őszinte önátadás és az önfeláldozó szolgálat által. Így az új lény belülről kifelé épül fel.

Imádkozzatok a háborúk végéért, de ne feledjétek, gyermekek, hogy a háborúk vége bennetek kezdődik, és nem rajtatok kívül. Ezért legyetek a béke a világ számára.

Áldásom van erre.

Atyátok és barátotok,

Legtisztább Szent József