Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Gyermekem, soha se felejts el szívből imádkozni a világ mélységeiben, a purgatóriumokban és a poklokban lévő lelkekért, amelyekre önmagukat ítélték el.

Soha se legyen közömbös a szíved a lelkek szenvedése iránt, és ez a szenvedés mindig mutassa meg neked, hogy van értelme az életnek, ami abban áll, hogy szeretetből való cselekedetekkel ellensúlyozd a tudatlanságot, a közömbösséget, amely a lelkeket a szenvedésbe és a kárhozatba vezette. Legyen az életetek a jóvátétel cselekedete, hogy más lelkek is lehetőséget kapjanak arra, hogy megtalálják a Fényt.

Találja meg szíved az élet értelmét azáltal, hogy minden pillanatban helyrehozza a lelkek szenvedését, mert léteznek lelkek a világ mélységeiben, gyermekem, akiket elfelejtettek, és tehetetlenül érzik magukat állandó szenvedésükben, elképzelhetetlen fájdalmukban, olyan fájdalomban, amelyet soha sem tudnátok elképzelni, amely nem csak a test fájdalma, hanem a feledés fájdalma, a szellemi szenvedés fájdalma, a reménytelennek tűnő megbánás fájdalma, az a fájdalom, hogy tudják, hogy tudatlanok, hogy tudatában vannak legmélyebb nyomorúságuknak, és nincs hatalmuk, hogy maguktól helyrehozzák ezeket a nyomorúságokat.

Azoknak a lelkeknek, akik e világ mélységeiben vannak, szükségük van a közbenjárásra, olyan szívekre, amelyek félreteszik saját hibáikat, saját szükségleteiket, mindent, ami őket nyomasztja és amely oly kevés szenvedést okoz nekik a mélységekben lévő lelkek szenvedéséhez képest, hogy ily módon, egy őszinte imát szentelve nekik, Krisztus Irgalma, amely mindig elérhető, beléphessen ezekbe a mélységekbe és megmenthesse ezeket a lelkeket.

Vegyétek ezt az egyik legfontosabb útmutatásnak, amit hoztam nektek, mert ezek már Isten Küldöttjeinek utolsó Szavai. Már mindent elmondtak nektek. Azért tanítottam mindezt nektek, hogy megtanuljatok közbenjárók lenni Velem együtt. 

Nem járhatom be helyettetek ezt az utat, mindegyikőtöknek a saját lábán kell járnia, de ezzel a tanítással akarlak benneteket itt hagyni: hogy imádkozzatok és járjatok közben a lelkekért, soha ne merüljetek el a saját szenvedésetekben, és ne higgyétek, hogy senki sem szenved jobban ezen a világon, mint ti. Amikor a szívetek fájdalmat, szomorúságot vagy gyötrelmet érez, térdeljetek le, gyermekek, tegyétek félre, amit éreztek, és imádkozzatok a lelkekért. Nagy érdemetek lesz a Mennyország előtt, ha így tesztek, és a szeretet nagyszerű tanulási tapasztalata kitágítja a tudatotokat, és új értelmet ad az életnek, annak, hogy mit jelent embernek lenni.

A bolygón létező szakadékok ellenére, mindannak ellenére, ami a Föld felszínén történik, amíg még életben vagytok, mindig meglesz a lehetőségetek a megváltásra és hogy megváltozzatok; mindig meglesz a lehetőségetek arra, hogy kibéküljetek Istennel, hogy megbocsátást kapjatok és adjatok; mindig meglesz a lehetőségetek arra, hogy megnyissátok a Mennyországot és Irgalomért kiáltsatok, és lehozzátok ezt az Irgalmat a Földre.

De attól a pillanattól kezdve, amikor már nem vagytok  az élők sorában, mint az e világ mélységeiben lévő lelkek, szükségetek lesz mások közbenjárására, hogy újra megtaláljátok a békét. Ne feledjétek tehát, gyermekeim, hogy bármilyen nagy is a szenvedés ezen a földön, soha nem lesz nagyobb, mint a mélységekben lévő lelkek szenvedése, és mindig félre tudjátok tenni ezt a szenvedést, hogy közbenjárhassatok azokért, akik nálatok jobban szenvednek, akiknek a szájából még egy ima sem hangozhat el, hanem csak arra várnak, hogy valaki imádkozzon értük.

Ezt az egyik legfontosabb utasításomként hozom el nektek, mert ahogy közeledik a bolygó döntő pillanata, sok hihetetlen helyzetet fogtok látni a bolygón és magatokban, de nem szabad megengednetek, hogy ezek a helyzetek elfeledtessék veletek, hogy vannak lelkek, akiknek szükségük van az imáitokra. 

A lelkek szolgálata felemeli a tudatotokat, megváltja a legmélyebben gyökerező tévedéseiteket és nyomorúságotokat. Amikor térden állva és magányosan imádkoztok a lelkekért, és nem csak magatokért, átlépitek az Isten Szíve felé vezető biztonságos kaput, gyermekeim, mert a Teremtőt a szolgálatban, az alázatban és a tudat felemelkedésében találjátok meg, a Teremtőt az irgalmasság cselekedeteiben találjátok meg, a szeretet őszinte kifejezésében és abban a képességben, hogy őszinte kiáltásban egyesüljetek Vele.

Eljött az idő, hogy igazi szellemiséget éljünk. Sokan azt gondolják, hogy a szellemiség azt jelenti, hogy a szentek történeteinek a szereplőit utánozzuk, de Én nem erről beszélek. Én arról beszélek nektek, hogy határozzátok el őszintén, hogy túlléptek saját korlátaitokon, saját nyomorúságaitokon, saját ellenállásotokon, hogy egyesültök Istennel abban, amit Ő eltervezett mindegyikőtöknek. Arról beszélek nektek, hogy engedjétek el a világ személyiségeit, mindazt, amit a jelenlegi emberiség miatt úgy érzitek, hogy olyannak kell lennetek, és úgy éljetek, hogy Istennel egyesülve megtaláljátok az Ő Isteni Célját.

Nincs többé idő a félrenézésre, nincs többé idő mások hibáira rámutatni, nincs többé idő arra, hogy számon tartsuk a szomszédunk nyomorúságát, még a sajátunkat sem. Gyermekek, itt az ideje, hogy egyszerűen átalakuljatok. Itt az ideje, hogy egyszerűen az Isteni Célra szegezett szemmel járjatok, a Szeretet eszméjére, amelyet Ő sugárzott, amikor az emberiséget teremtette, és a példamutatás által alakítsátok át a hibákat és váltsátok meg a nyomorúságokat, és az ima által járjatok közben a lelkekért.

Hányan ébredtek fel minden nap, hogy keressétek életetek értelmét, hányan nyitjátok ki a szemeteket, és kéritek Istent, hogy tanítson meg titeket jobban szeretni, hogy segítsen nektek példát mutatni a szeretetben, hogy átalakítsátok magatokban azt, amit az emberiségben átalakításra szorulónak láttok?

Hányan kerestek megújulást belülről kifelé?

A helyes szándék mindig a megfelelő helyre vezet. Ezért a tökéletlenségeitek ellenére, minden nehézség ellenére, amivel nap mint nap szembesültök, mindig emeljétek fel a Világegyetem felé a helyes szándékot, hogy azzá váljatok, amit Isten szánt nektek. Már mondtam nektek, hogy ez a legnagyobb szolgálat, amit nyújthattok, nemcsak magatoknak, hanem az egész Teremtésnek, messze túl a Földön. 

Függetlenül attól, hogy az Isteni Küldöttek Szavai továbbra is visszhangra találnak-e a világban, Szívünk mindig veletek lesz, ugyanúgy, mint minden lénnyel. Eljött az idő, hogy mélyebbre menjetek, hogy ne csak kívülről, hanem mindenekelőtt belülről figyeljetek. És ahhoz, hogy ez a belső kapcsolat megvalósuljon, hogy mindegyikőtök felemelkedése valósággá váljon, Szíveinknek vissza kell vonulniuk, de már mindent elmondtunk nektek. Most már csak arra kell törekednetek, hogy tanulmányozzátok és megéljétek mindazokat a Szavakat, amelyeket az elmúlt tizenöt év során közvetítettünk nektek.

Ahhoz, hogy az apostolok is krisztusi életet élhessenek, Krisztusnak fel kellett emelkednie, de soha sem hagyta el az emberiséget. Mindig éreztette magát, amikor szükség volt rá, mindig a szívekbe lehelte a legmélyebb kérdéseikre adott válaszokat, és mindenekelőtt a Vigasztaló Lelket, a Szentlelket adta nekik, hogy ne csak az emberek között, hanem az emberi szívekben lakjon.

Amikor tehát a visszavonulásról hallotok, halljatok arról a tapasztalatról is, amit megtanultatok, és tudjátok, gyermekek, hogy mindig megkaptok minden segítséget, amire szükségetek van ahhoz, hogy megtegyétek az egyes lépéseket, amelyeket meg kell tennetek.

Tehát ne féljetek, csak járjatok és éljétek meg, amit meg kell élni.

Áldásomat adom erre.

Jöjjenek ide azok, akik arra törekszenek, hogy Szent József gyermekeivé és barátaivá szenteljék magukat. 

Mindenütt való jelenlétem során szemlélem az összes szívet, amely arra törekszik, hogy odaszentelje magát.

Lucía de Jesús nővér:

Hozzatok ide szentelt vizet és füstölőt az áldáshoz.

Csukjátok be a szemeteket és nyissátok ki a szíveteket.

Gyermekem, hallgass meg. Ez egy olyan apa és barát hangja, aki végigkísért téged idáig; egy olyan apáé, aki mélységeiben ismeri az emberi állapotot, így ismeri legmélyebb nyomorúságaidat, legrejtettebb fájdalmaidat, legőszintébb áldozataidat, valódi erőfeszítéseidet és mindent, amit azért tettél, hogy jobb emberré válj.

Ahogy szívedet szívembe fogadom, úgy fogadd el Atyai Szeretetemet is, amelyet, mint egy liliomot, beléd helyezek, hogy többé ne hibáztasd magad a múltért, hogy többé ne szenvedj azért, amit nem értesz, hogy örülj minden kis győzelemnek, hogy felismerd Isten Célját az életeddel.

Apádként és barátodként, ahogy Én is tettem Jézussal, veled együtt menekülök a belső sivatagba, amikor az életedet és a kis szívedet fenyegetik. 

Ahogyan Jézussal tettem, megfogom a kezedet és megtanítalak járni, megtanítalak szolgálni és tanulni is fogok tőled, mert Isten Szeretete megújul a szívedben, ahogyan az Enyémben és Krisztus Szívében is megújult; ahogyan Mária Szeplőtelen Szívében is megújult.

Ahogy máskor sem voltál egyedül, úgy most sem vagy egyedül. A Szent Család szellemileg mindig együtt jár az összes lélekkel, aki igent mond. Vedd észre hát, gyermekem, hogy mi mindig melletted leszünk, és minden nap megtanítunk arra, hogy merre kell menned.

Szíved soha se fáradjon bele az imádkozásba, és abba sem, hogy csendben maradj, amikor eljön az idő, hogy lényed mélyén meghallhasd válaszainkat.

Erősítsen, újítson meg és tisztítson meg ez a felszentelés, hogy Tiszta Szívem Gyermekeként és Barátjaként tanúságot tehess az átalakulásról, a szolgálatról és a szeretetről. És ma arra kérlek, hogy ne felejts el imádkozni a lelkekért, a mélységekben élő lelkekért.

Ezzel a tömjénnel, amelyet saját Kezemmel áldok meg, megtisztítom lelkedet, tudatodat és szívedet.

Ezzel a vízzel, amelyet saját Kezemmel áldok meg, azzal a hatalommal, amelyet Fiam ad Nekem, hogy a lelkek atyja és közbenjárója legyek, megújulást hozok kis életedbe.

Legyenek védettek a lépteid. Mindazok ellenére, ami a világban történik, a szíved mindig ismerje meg az utat, hogy újra békére találjon.

Így áldalak meg benneteket, és Gyermekeimmé és Barátaimmá, Szent József Gyermekeivé és Barátaivá avatlak benneteket.

Az Eucharisztia Szentségének vétele után megkapjátok az olajjal való megkenést is, amelyet most megszentelek, hogy megújítsátok utatokat és életeteket.

Lucía de Jesús nővér:

Hozzatok olajat az áldáshoz.

Amikor megkapjátok ezt a kenetet, érezzétek Isten Szelleme érintését, a lelkek iránti mélységes Szeretetét, hogy megbékélhessetek Vele az egész emberiség nevében.

Így áldalak meg és szentellek fel benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. 

Készüljetek fel az Eucharisztia megszentelésére a Szent József Gyermekei és Barátai Himnuszával.