Csak a bátor szívek képesek arra, hogy szembenézzenek legnagyobb nyomorúságaikkal saját magukban. És bármennyire is ismeretlen ezen nyomorúságok többsége, csak azok a szívek, amelyek igazán szeretnek, képesek önmagukon túlmutatva, minden nehézséget meghaladni.

A nehézségek közepette és a tisztulások közben, csak a magát folyamatosan odaadományozó szívek számára válik lehetővé, hogy kis tudatosságuk átalakuljon, még akkor is, ha azt hiszik, hogy mostanság egyetlen lépést sem sikerült haladniuk.

De vajon mi mozgatja az ilyen fajta szíveket, amelyek oly nagyon képesek arra, hogy előre haladjanak?

A tökéletlenségeiken túl, ezeket az eltökélt szíveket az mozgatja, hogy soha nem ülnek ölbe tett kézzel és nem mondanak le a keresztény útról, mert a keresztény út a bátor szíveké, azoké, akik túljutnak saját félelmeiken vagy a számukra lehetetlenen.

Van valami, amely támaszt nyújt az elszánt szíveknek, mégpedig a szeretet; az élet szeretete, a természet szeretete, az egész Teremtés és Krisztus szeretete.

Ezeknek a szíveknek megengedtetik, hogy nehéz akadályokon menjenek keresztül, mert a nyomorúságaikon túl is tudják azt, hogy egyetlen és megérdemelt céljuk az Úr, a mély kapcsolat az Ő lényével és tudatával.

A bátor szívek ezen törekvése azonban nem személyes, hanem érezhető az egész emberiség által, főleg azok által, akik ebben az időben saját maguk foglyai, akik nem tudják, hogyan járjanak szabadon, láncok és megkötöttségek nélkül.

A bátor szívek mindig mindenkiért teszik meg ezt a lépést, azért, hogy ez testvéreiknek is sikerüljön.

Ezeket a szíveket nevezem én „győzedelmes szíveknek”, mert rajtuk nyugszik a Terv megvalósulása.

Köszönöm, hogy Szavamat megőrzitek szívetekben!

Áld titeket,

Mesteretek és Uratok, Krisztus Jézus.