Egy jámbor lélek, amely mindig hajlandó volt többet adni magából Istennek, imádkozás közben így kérdezte az Urat: "Uram, az Ég felé emelem hangomat, és imádkozom a szenvedő lelkekért, a Természetért, a bolygóért, a Te Tervedért. Mit kell még tennem ahhoz, hogy ez az ima valóban eljusson Hozzád, és érdemeket teremtsen a világ megváltásáért és üdvösségéért?

És az Úr így válaszolt: "Ahogy imádkozol, beszélj Hozzám, mondj ki minden szót, ne csak azért, hogy halld a saját hangodat, és érezd, hogy megteszed a magadét; imádkozz, hagyd, hogy lényeged a Szemembe nézzen, hogy szíved az Enyémben legyen, és hogy szavad visszhang legyen az egész Végtelenségben, az egész Teremtésben.

Ahhoz, hogy így imádkozhass, szeretett leányom, lelkem, teljesnek kell lenned Előttem, függetlenül az időtől, a fáradtságtól, a testi érzésektől vagy a körülötted lévőktől, függetlenül attól, hogy ők is úgy igyekeznek-e, mint te, vagy alszanak és elvonják a figyelmüket a szavaik. Ne törődj semmivel, csak Jelenlétemmel és azzal, hogy a világnak égető szüksége van az őszinte és igaz imákra.”

Gyermekek, tanítson meg benneteket ez a párbeszéd arra, hogy minden nap elmélyítsétek imáitokat. Imáitok legyenek őszinték és érjenek el Istenhez.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József  

Egy szomorúságban és keserűségben élő lélek megkérdezte az Urat, hogy mi értelme van a létezésének. Mivel tudta, hogy minden teremtmény a Szeretet kifejezésére teremtetett, és távol érezte magát attól, hogy ezt a Szeretetet megismerje és kifejezze, nem találta saját létezésének okát.

Ura Könyörületes Szemekkel nézett erre a lélekre, és egy kérdéssel válaszolt neki: "Úgy érzed, hogy nem tudod kifejezni Szeretetemet, és keserűségben és szomorúságban elmerülve élsz, de keresed-e Szívemet minden nap? Kéred-e Kegyelmemet, és törekszel-e belsőd szárazságában arra, hogy legyőzd keserűségedet, és elérd a számodra szóló Gondolatomat?"

A szenvedő és kissé elégedetlen lélek azt válaszolta az Úrnak, hogy nem keresi Őt, nem érzi Őt, csak éppen el van merülve a gyengeségeiben és a keserűségében.

Ekkor az Úr így szólt hozzá: "Te egy szeretett lélek vagy, és Én annyira szeretlek téged, amennyire te szerethetsz Engem és mindent. Azonban mióta megteremtettelek, kedves lélek, eltávolodtál az utamtól, és olyan sok ruhával és fátyollal borítottad be magad, hogy már nem tudod felismerni, ki vagy te és ki vagyok Én. Ahhoz azonban, hogy megmutathassam neked valódi arcodat, kérned kell Engem, felül kell múlnod a keserűségedet és a gyengeségeidet, a  szárazságodat és a szomorúságodat, a vágyaidat és a céljaidat, és mindazt, amiről úgy gondolkozol, hogy hogyan nyilvánulok meg az  életedben, hogyan tárulok fel előtted, és hogyan érezhetsz Engem.

Engedd, hogy cselekedjek a szívedben, és ehhez csak mondj igent Nekem, minden nap, alázattal és kitartással. Létezésed célja, hogy megtapasztald és megújítsd Szeretetemet, de ehhez a megváltás és az alázat, a lemondás és az önátadás, az önmagad legyőzése és az önátadás útja vezet, amelyben elveszíted önmagad és megtalálsz Engem, hogy csak így tudd meg, mit jelent az, hogy kifejezd és megújítsd a Szeretetemet.

Akkor kezdődik a csodám az életedben, amikor igent mondasz Nekem, de ez állandó és örökkévaló, és sokszor nem fogod észrevenni, hogy Szeretetem a szíveden keresztül munkálkodik; de mindenekelőtt bíznod kell Bennem."

Ma azért mondom el nektek ezt a rövid és mély történetet, mert a világ lelkei nem találják meg saját létezésük értelmét, de nem is keresik azt, Aki feltárhatja ezt előttük.

Nem a világban vagy az emberi célokban fogjátok megtalálni a beteljesülést és a kiteljesedést. Ahhoz, hogy megszabaduljatok a szeretetlen élet ürességétől és keserűségétől, Istent kell keresnetek, gyermekeim, és Benne a válaszokat a legmélyebb kérdéseitekre.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Gyermekem, az asztalnál ülve Uraddal imádkozz az összes életért, az összes lényért, azokért, akik elvesztek a saját tudatlanságukban, azokért, akik nem ismerik fel Őt, aki megtörte a Kenyeret és odaadta Magát, hogy jóvátegye a világ bűneit.

Az asztalnál ülve Uraddal szemléld az élet teljességét, minden pillanat mélységét, a minden mozdulatban rejlő nagyszerűséget, Isten figyelő szemét a Földön, az Ő Szellemét, amely elárasztja az egész teremtést.

Figyeld meg, hogy Isten ideje összekapcsolódik a földi idővel, és egy pillanatra semmi sem különül el.

A Fiú és az Atya Egy a Vigasztaló Szellemmel, és a ti kis lényetek is részesül az isteni egységben.

Az asztalnál ülve Uraddal légy hálás minden felajánlásért, minden szóért és minden csendért, minden gesztusért és mozdulatért, minden csendes pillanatért. Mindez egy egyetemes, mennyei és emberi szertartás része, amely megmutatja, hogy mi is az ember valójában az egész Teremtés számára.

Hagyd, hogy megmossák a lábadat, hogy megtisztítsák a szellemedet és megváltsák a lelkedet.

Így emlékezz lényed tisztaságára, és engedd, hogy lábad megtisztuljon a múlt porától, nyisd meg magad az Isten Szívéhez való visszatérés új és örökkévaló útja előtt, egy olyan út előtt, amelyet áldozatban, szeretetben és az Isteni Tudattal való tökéletes egységben jársz be.

Krisztus által megmosakodva a szellemed eggyé válik Vele. Kenyér vagy, az oltáron átadott Kenyér része.

Vér vagy, a Golgotán kiontott Vér része. És ahogyan örökkön-örökké megújul Urad felajánlása, úgy kell megújulnia a te önfelajánlásodnak is.

Ülj tehát ismét a megújulás asztalához Uraddal és Isteneddel, Testvéreddel és Barátoddal, Atyáddal, Férjeddel és Társaddal, saját szíveddel, mivel arra hívtak el, hogy eggyé válj Krisztussal.

Fogadd el Testét és Vérét, és újítsd meg az önátadást. Add át tested, véred és életed Annak, aki minden nap mindent megad neked. Tapasztald meg az önátadás kinyilatkoztatását az Úrvacsora titkában.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József