Gyermekem, amikor a szellemed fáradt, lépj be Teremtőd Jelenlétébe, abban a tudatban, hogy Ő mindenben ott van, és egyszerűen adj hálát.

Köszönd meg és ajánld fel az Atyának az összes ürességet, az összes sivatagot, az összes gyötrelmet, gondjaidat és félreértéseidet, örömeidet, hódításaidat, győzelmeidet és az Ő győzelmeit a szívedben. Adj hálát mindenért Istennek.

Légy hálás, amikor érezhetővé teszi Magát, amikor egy pillanatra úgy tűnik, hogy hallod a Hangját.

Légy hálás, amikor imádkozol, és a szíved megkönnyebbül, amikor visszanyered a békét és az örömöt, még ha csak egy kicsit is.

Légy hálás, amikor a szolgálat életre kelt, amikor a felebarátod megsegítése által Isten Kegyelme elárasztja a szívedet, és képes vagy arra, hogy élj, szeress, örülj, és így békét hozz a szenvedőknek.

Légy hálás, amikor ugyanazok a testvérek vesznek körül minden nap, és kérd azt a Kegyelmet, hogy mindegyikükben meglásd a szolgálat szükségességét és lehetőségét, hogy amikor készen állsz a szeretetre, Isten Kegyelme leszálljon rád, és elárassza a szívedet és felebarátod szívét is. 

Adj hálát Istennek, hogy tudatában vagy a bolygó sürgős időszakainak; hogy tudod, hogyan kell imádkozni és imádni; hogy tudod, hogyan kell hálásnak lenni, még a fájdalomban és az ürességben is; hogy tudod, hogy Ő mindig ott van, még a legmélyebb csendben is.

Gyermekem, a hála az a kapocs, amely összeköt téged Istennel, és nem számít, milyenek az életed körülményei, vagy mit érzel a szívedben. Amikor hálát adsz Istennek, az olyan, mintha így szólnál az Úrhoz:
 

Uram, tudom, hogy itt vagy, 
Tudom, hogy megnyilvánul az életemben a Te Akaratod, 
és tudom, hogy nem ismerem Terved mélységeit,
és azt az utat, amelyen járnunk kell, hogy elérjük Szívedet. 

De bízom Benned, bízom a Szeretetedben, 
és hálás vagyok, hogy tudom, hogy mindig a Te Szereteted az, 
amely munkálkodik az életemben.

Te mindig jelen vagy az örömökben és a pusztaságokban,
a teljességben és az ürességben, és ezért hálát adok Neked.
 

Legyen ez az állandó imádságod, mert így mindig képes leszel arra, gyermekem, hogy érzékeld, hogyan vezet téged a Teremtő az emberi felfogásodon túl, hogyan gyógyít meg, hogyan formál és alakít át Akarata szerint. Ezért mindig és minden körülmények között légy hálás.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

A felébredt emberi lény olyan, mint egy homokszem a tenger előtt.

Ahogy aludt, távol volt a víztől, és belső szárazságának vadonjában még az óceán létezését sem tudta elképzelni.

Egészen addig, amíg egy nap Isten Szellemének  Lehelete meg nem érinti a szívét, meg nem mozdítja az életét, és a tengerpart felé nem löki. Ott az a kis homokszem elkezdi megérteni az élet és a Teremtés mérhetetlenségét.

Megérti, hogy nem csak sivatag és szárazság létezik, hanem egy óceán is. Látja azt, érzi vizének hűvösét, de csak elképzeli, milyen lehet benne az élet.

Mígnem egy nap Isten Szellemének Lehelete ismét megmozdítja, löki és átalakítja az életét, közelebb viszi a vízhez.

Amikor Isten megmozgatja a teremtés tengerét, és Kegyelmet ad a kis homokszemeknek, egy hullám közeledik hozzájuk, és néhány pillanatra a kis szemek elmerülnek az óceán vizében.

Aki felülről látja az óceánt, az tudja, hogy az a homokszem csak Isten nagy impulzusának lágy habját ismeri, és hogy ennek a lendületnek a forrása egy hatalmas, élettel teli óceán.

De a homokszem, amely néhány pillanatra elmerül a vízben, azt hiszi, hogy már ismeri az óceánt, hogy tudja, milyen az élet benne, és hogy megérti, milyen a teremtés vizében elmerülni.

De egy homokszem csak akkor ismeri meg valóban az óceánt, gyermekek, amikor annak mélyére kerül; és miután megtapasztalta a benne lévő életet, az a homokszem feloldódik, és a végtelenben magává az óceánná válik. Ekkor lesz képes megismerni a Teremtés igazságát, mert része lesz annak.

Amíg ez a pillanat el nem jön, a homokszem hosszú utat jár be, amelyen megnyílik Isten Szelleme előtt; és Ő megmozdítja, és átalakítja az életét és legmélyebb struktúráit, lebontja bizonyosságait, és új igazságot mutat neki.

Az igazság mindig ugyanaz, de kiszélesedik, elmélyül és gazdagodik, amíg a tudat nemcsak megérteni tud valamit, hanem annak a részévé is válhat. Ezen a ponton már nem lesz szükség a megértésre, és minden beteljesedik.

Kis homokszemek a tenger előtt! Hagyjátok, hogy az isteni impulzusok hullámai egyre mélyebbre és mélyebbre vigyenek benneteket Isten Szívének óceánjába, és oldódjatok fel abban minden egyes új impulzus által, amíg el nem jön az a nap, amikor örökre beleolvadtok.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József