Maradj Szívem Szentélye előtt, hogy megvalld legmélyebb nyomorúságodat, mint a fiú, aki apja előtt leleplezheti a szégyenét.

Maradj Szívem Szentélye előtt, hogy felfedd Előttem hibáidat és nehézségeidet, le nem győzött vétkeidet, legmélyebben gyökerező félelmeidet, legnehezebben formálható félreértéseidet, legnehezebben megtörhető ellenállásaidat, falaidat, korlátaidat.

Állj Szívem Szentélye elé, és még ha nem is vagy képes bármit is mondani, ajánld fel Nekem a hallgatásodat, a képtelenségedet, hogy átadd magad, hogy elengedd életed gyeplőjét, hogy kitárd a szívedet, hogy törékenynek és kicsinek érezd magad.

Állj Szívem Szentélye elé, és mutasd meg Nekem bánataidat, de örömeidet is, mondd el Nekem vereségeidet és győzelmeidet is, hogy Szeretetem által feloldjam illúzióidat, Kegyelmem által megerősítsem erényeidet, és Szívem Szentélyének tükrében megmutassam neked, hogy embernek lenni több, mint amit eddig felfedeztél magadról, gyermekem.

Hadd mutassam meg neked az igazságodat, azt,ami a látszat mögött rejtezik, ami a bevallott gyarlóságaid mögött rejtezik. Az emberi lények nem csupán a nyomorúságok és erények, a hús és a szellem keverékei, hanem maga a szellem, felöltözve és elrejtve abba, ami eddig úgy tűnt számotokra, hogy az egyetlen igazságotok.

Szemléld Szívem Szentélyét, hogy ne Engem találj meg, hanem saját magadat, és benned az Istent.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Egy lélek mély gyötrelmet érzett a mellkasában, amit nem tudott megmagyarázni, és így kérdezte az Urat: "Uram, a szívemben van egy érzés, amit nem tudok megmagyarázni. Nem tudom, hogy ez szomorúság vagy zavarodottság. Nem tudom, hogy ez gyötrelem vagy bánat. Nem tudom, hogy hiányzik-e az élet értelme, vagy a Te fájdalmadat, a világ fájdalmát érzem. Meg tudod-e magyarázni nekem, hogy mit érzek?"

És az Úr válaszolt neki, mondván: "Kis lélek, nézd a Végtelent és a világmindenség kiterjedését. Lásd az élet nagyságát és összetettségét. Íme, a csillagokban elrejtett titkok. Saját lényed éppoly végtelen, mint az élet, és amit érzel és tapasztalsz, az gyakran nem erről a Földről vagy ebből az időből származik, hanem egy olyan térből és időből, amely messze van attól, amit ma tapasztalsz. Sokszor szíved gyötrelme a Végtelenből származik, tudatod azon részeiből, amelyek a világegyetemben laknak, ahol az élet folytatja fejlődését, folyamatosan teremtve és újrateremtve önmagát.

De nem számít, hogy mit érzel, vagy honnan jöttél. Ha meg akarod könnyíteni kis szívedet, csak gyere Hozzám, Én vagyok a te Istened, és ismerem lényed, gondolataidat és érzéseidet, egyszóval életed legmélyebb gyökereit.

Gyere, kis lélek, hogy találkozz Velem, add át magad, és légy őszinte, átlátszó és törékeny. Nem mindenre lesz magyarázatod, mert néha nincs itt az ideje, hogy bizonyos dolgokat megtudj magadról, hanem hogy mindenre megkönnyebbülést kapj, amely Bennem található.

Ezért alázatosan jöjj Hozzám, tudván, hogy kicsi vagy. Jöjj hozzám, mint egy olyan leány, aki az apjában talál menedéket, és Én elmagyarázom neked, amit tudok. És ha nincs itt az ideje, akkor csak megnyugtatlak, és bármi is legyen a válaszom, növekedni fogsz általa, mert néha a tudás által növekedsz, és néha azáltal, hogy tudatában vagy annak, hogy semmit sem tudsz."

Gyermekek, tanítson meg benneteket arra ez a párbeszéd, hogy mindig Istenhez forduljatok segítségért, és ne mindig a válaszokat keressétek, hanem legyetek hálásak az Ő Csendjéért és Hangjáért egyaránt, és mindenekelőtt fogadjátok az Ő egyszerű Jelenlétének a Szeretetét.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József