Egy lélek, amely azt állította, hogy nem hisz sem Istenben, sem a szellemi életben, nagy belső ürességet érzett, és legmélyebb gyötrelmében felnézett az égre, és így szólt: "Mi van a halál után? Új élet? Honnan és miért jelent meg az élet? Te, akit Istennek neveznek, valóban létezel-e? Hol vagy? Miért nem teszed magad láthatóvá azok számára, akik gyermekeidnek nevezik magukat?"

És az Úr, nagy könyörületességgel szemlélte azt a lelket, és így válaszolt: "Tőlem jött az élet, egy olyan élet, amely széles, mély, összetett és nagyon ősi, e világ létezése előtti, az emberi elme létezése és az emberek ideje előtti, egy olyan térből származik, ahová a tudomány nem jut el, az elme nem magyarázza meg, és még a pátriárkák és a próféták sem tudták megérteni, egy olyan okból, amelyet az Én Szívemben őrzök, és amelyet nem értenek, hanem csak szeretnek és megtapasztalnak.

Nem valamilyen okból teremtettem az életet, hanem Szeretetből. Ezért az ember nem egy válasz által érkezik Hozzám, hanem ugyanannak az elvnek és ajándéknak a mélységes átélése által, amely által Én mindent kinyilvánítottam. Ez a titok a te kis szívedben található.

Szeretett lélek, amikor alázatosan elfogadod legmélyebb sebeid gyógyulását, tudni fogod, hogy Én vagyok Isten.

Amikor hagyod magad szeretni egy olyan Szeretet által, amely nem e világból való, hanem a Végtelenből származik, tudni fogod, hogy Én Vagyok Isten.

Amikor kicsinységed és gyarlóságod tudata nagyobb lesz, mint büszkeséged, érettséged és hiúságod illúziója, akkor tudni fogod, hogy Én vagyok Isten.

Amikor homlokodat a földre helyezed, és átadod halandó elmédet az Örök Szeretetnek, tudni fogod, hogy Én Vagyok Isten.

Amikor tudatod ürességében és szíved magányában megkockáztatod, hogy befelé nézzél, és felfedezed, hogy Én benned vagyok, tudni fogod, hogy Én vagyok Isten, és Én mindenben létezem.

Csendben várok a belsődben, és a te csendedben képes leszek beszélni a szívedhez. Meg fogod ismerni Végtelen Szeretetemet, és ezen keresztül meg fogod tudni, hogy mi az oka az egész Teremtésnek. Ami számodra ok, az az Én számomra cél. Az életnek nincs oka, de van egy Magasabb Cél: az, hogy megújítsd Szeretetemet és visszatérj Hozzám."

Gyermekeim, ez az Istennel folytatott párbeszéd inspiráljon benneteket arra, hogy befelé forduljatok, és megtapasztaljátok az Isteni Jelenlétet.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely az Istennek való átadás útján halad, egy nap, miközben átélte a belső döntés egy mély pillanatát és megkísértették a világ erői, arra gondolt, hogy mindent elhagy, és beleveti magát az élet örömeibe és illúzióiba. Ez a lélek kísértésbe esett, mert azt gondolta és érezte, hogy az önátadás értelmetlen, hogy az élet fejlődése szempontjából lényegtelen, és hogy annyi erőfeszítés ellenére sem sikerül növekednie – ezért jobb lenne elhagyni ezt az utat, és belevetni magát a világba.

Miközben belsőleg azt tervezte, hogy elhagyja a szellemi utat, úgy érezte, hogy nem tudja megtenni, és hogy valami Istenhez köti őt. Félelmet és felháborodást érezve kezdte kérdezgetni az Urat, mondván: "Mondd, Uram, miért kötsz engem a Szívedhez? Miben különbözöm Tőled, ha mindig ugyanaz a láthatatlan és tökéletlen lélek vagyok a Te teremtésed végtelenségében? Miért nem engeded meg nekem, Istenem, hogy elhagyjam ezt az utat, és a világba vetve magam megtanuljam, hogy más utakon is megtaláljalak Téged úgy, mint ezen az úton?”

És mosollyal az arcán, megmutatva mennyei könyörületességét, az Úr így válaszolt: "Dönthet-e egy szerv magától úgy, hogy kimegy és a testen kívül él? Bármennyire is szeretne függetlenné válni a testen belül, és ez betegségeket és egyensúlyhiányt okoz, ez a szerv nem mehet ki magától. És ha egy nap, annyi betegség után, kivennék abból a testből, gondolod, kis lélek, hogy túlélné?

Ilyenek azok a lelkek, akik elkötelezték magukat Nekem. Minden általam teremtett lélek az Én Misztikus és Végtelen Testem sejtje, de azok, akik elkötelezték magukat Nekem, olyan szervek Bennem, amelyeknek alapvető szerepük van az élet fejlődésében, és bár nem érzékelik, de részei egy végtelen Munkának, amely nem kezdődik és nem is ér véget ebben a világban. Mivel ez így van, szeretett lélek, nem Én vagyok az, aki Szívemhez kötlek, és nem engedem, hogy más utakat kövess, hanem saját életed és a Velem való egyesülésed állapota az, ami miatt úgy érzed, hogy minden kísértés ellenére nem tudsz más utat választani.

De ez a pillanat számodra nem alkalmas a legtisztább gondolatod kifejezésére. A vakság és tudatlanság időszakán mész keresztül, amikor felhők borítják az arcodat és a szívedet, és nem látod vagy érzed az igazságot. Ahhoz, hogy ez az igazság feltáruljon előtted, ne fordulj el Szeretetemtől, és ne hagyd abba, hogy azért kiálts, hogy könyörüljek rajtad. Annak ellenére, hogy a sivatagban vagy, erőt adok neked a kitartáshoz. És még a belső szárazságban is érezni fogod, hogy Forrásom újra felszínre tör benned a mélység mélyén. A zűrzavaros időkben se hagyd abba a keresésemet, és Én békét adok neked."

Gyermekeim, ebben az Istennel folytatott párbeszédben találjanak erőt a mai elvakult lelkek, hogy keressék a Fényt és hogy Irgalomért kiáltsanak.

Áldásom van erre. 

Legtisztább Szent József

Amikor elérkezik a húsvét utáni második vasárnap, és a lelkeket már megmosta a Krisztus Kínszenvedése során kiontott Vér, eljött az idő, hogy újra megerősítsék az Ő iránti elkötelezettségüket, hogy megvallják Szíve előtt a legrejtettebb bűnöket, azokat, amelyek szégyent hoznak az emberekre, és amelyeket néha még Isten előtt sem tudnak kimondani.

Itt az ideje, hogy átadjuk magunkat a Teremtő abszolút Szeretetének, aki könyörületes Szemekkel fordul az összes földi lény felé, és Irgalommal és Kegyelemmel megbocsátja nekik legrégebbi és legismeretlenebb bűneiket.

Itt az ideje, hogy az alázat szellemében éljünk, és felismerjük saját tökéletlenségeinket és gyengeségeinket, a gyarlóságokat és a tudatlanságokat, amelyek miatt a lelkek nap mint nap elesnek.

Itt az ideje, hogy ránézzünk Krisztus Keresztjére és az üres sírra is, és hogy tudjuk, hogy Ő, akit az emberi bűnökért emeltek fel, Szeretete és Megbocsátása által feltámadt, megmutatva minden lénynek az örök élethez vezető utat, az összes emberi állapot meghaladásához, beleértve a halált is, amely elválasztja az embert Isten idejétől.

Az Isteni Irgalmasság Ünnepe az a pillanat, amikor a lelkek örvendeznek Krisztusban. Egyetlen bűn sem volt nagyobb az Ő Szeretetének erejénél, és még a lelkek önvádja sem tudja legyőzni a Megváltó Irgalmasságát, amikor a szívek megadják magukat a Kereszt előtt.

Gyermekeim, a mai nap arra való, hogy emlékezzünk Isten abszolút és kifürkészhetetlen Szeretetére, és tegyük ezt azokért is, akik nem teszik meg, mert Ő, Aki meghalt a Kereszten és feltámadt, szeretetből tette ezt az összes lélekért.

Ezért imádkozzatok azokért, akik elvesztek, imádkozzatok azokért, akik nem néznek Krisztusra és közömbösek a Megváltó Kegyelme és Irgalma iránt, mert akkor közbenjárhattok, hogy ezek a lelkek esélyt kapjanak a megtérésre legalább életük utolsó pillanatában vagy életük után.

Az Isteni Irgalmasság ünnepe az a pillanat, amikor a lelkek megértik azt az ajándékot, amelyet Isten ingyen ad azoknak, akik csupán megnyitják a szívüket és megbánják a bűneiket. Legyetek alázatosak a Teremtő előtt, adjátok meg magatokat az Akaratának, és legyetek készek arra, hogy mérhetetlen és kifürkészhetetlen Szeretetével szeressen benneteket. És az összes tévedés ellenére meg fogjátok ismerni az Isteni Irgalmasság erejét.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József