Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Eljött az az idő és az az óra, amikor felébredhettek, még akkor is, ha azt hiszitek, hogy ébren vagytok.

Eljött az éberség ideje és órája, mert éjszaka, az emberi szív éjszakáján úgy érkezik meg Ő, Akit a nemzetek várnak, mint a tolvaj.

Abban a pillanatban, amikor a legnehezebb lesz hinni, abban a pillanatban, amikor a legnehezebb lesz remélni, amikor csak az üresség lakik a szívetekben, eljön Ő, Akit a nemzetek várnak.

Amikor a világot nézitek, és csak a káoszt látjátok, amikor saját magatokra néztek, és csak zavart találtok, amikor az emberek elméje még egy gondolatot sem képes feldolgozni, és az éleslátás csekélynek tűnik, vagy egyáltalán nem létezik az emberi tudatban, leszáll az imádkozókra a bölcsesség.

És a világ sötétjében, amikor úgy tűnik, hogy a lények vakon járnak, és vakok próbálják irányítani egymást, a fény leszáll azokra, akik imádkoznak.

Amikor nehezebb megbocsátani, mert az emberek által elkövetett hibák megbocsáthatatlanok, az imádkozó szívekre leszáll az együttérzés.

Amikor a félelem átveszi az Istenfélelem helyét, és a lények kételkednek az Atya létezésében,  Ő megnyilvánul azokban, akik imádkoznak.

Sokan nem tulajdonítottak jelentőséget annak az időnek, amikor Isten Küldöttei imát kértek tőlük. Már elgondolkoztatok azon, gyerekek, miért alkotunk annyi Fény Rózsafüzért? Miért kérünk annyi imát a nemzetek békéjéért? Miért hívunk mindig imádkozni? Lehet, hogy azért, mert nincs dolgotok és ki kell töltenünk az időtöket, vagy azért, mert eljött az idő, az ébredés ideje?

Az imán keresztül találjátok meg az egyensúlyt, amely felébreszti azokat az erényeket és ajándékokat, amelyek napról napra megerősödnek Leszármazásaitok kifejezésében, és a Szentség teret talál arra, hogy szétterjedjen.

Ha ma lenyűgöz, amit a világban láttok, akkor azt mondom, hogy ez még csak az idők végének kezdete.

Nem akarok rémületet kelteni bennetek, nem azért jöttem, hogy félelmet keltsek a szívetekben. Azért jöttem, hogy megerősítselek benneteket, hogy lássátok a káoszt, és tudjátok, hogy azon túl is van élet, olyan élet, mint amely létezik bennetek, a bolygó belsejében, a világegyetemek égboltján, az egymás mellett létező láthatatlan dimenziókban, amelyek együtt léteznek a Földön; de amelyet az emberek fátyollal borított szeme még nem láthat.

Amikor imádkoztok, Isten Bölcsessége képes megmutatni nektek azt a valóságot, amely a Földön, a világegyetemben és a lényekben létezik. A valóság felé akarlak vezetni, hogy ne keverjétek össze a világ illúzióját a valósággal.

Nem azt mondom, gyerekek, hogy a szenvedés illúzió. Nem azt mondom, hogy az idők vége csak illúzió lesz, de ez csak egy híd, egy ajtó, amin át kell lépnetek és új életet találhattok, egy olyan életet, amely mindig is bennetek élt, egy rejtett és néma életet a lényekben, amelyre türelmesen vár a Teremtő, hogy felébreszthesse.

Még akkor is, ha mindent tudtok, még akkor is, ha mindenen keresztülmentetek, nehéz lesz a világot nézni és nem összezavarodni. Nehéz lesz szembenézni a fájdalommal és nem azonosítani magatokat azzal. Nehéz lesz megbetegedni, és nem úgy érezni a halált, mint amely szétrombolja az életet. De ma szeretném elmondani nektek, hogy van élet az életen túl is.

A Kálváriához vezető út ezekben az időkben egy kicsit hosszabb, mint az, amelyet az Úr kétezer évvel ezelőtt átélt. Lassan végigmentek ezen a megpróbáltatáson, és minden egyes lépésnél átalakítjátok az emberi állapotot. A bennetek lévő Teremtő minden lépésnél legyőzi az régi embert, és felülmúlja a betegségeket, a káoszt, a szenvedést, a fájdalmat, a zűrzavart, a háborúkat és a konfliktusokat, a családi háborúkat, a szülők háborúit gyermekeik ellen és a gyermekek háborúját a szüleik ellen.

Ezen messze túlmenően azok, akik imádkoznak, békét találnak, tudni fogják, hogyan kell átlátni a szenvedés ablakán, és ott találnak hidat egy új élethez.

A szenvedésnek nem lesz akkora súlya azok számára, akik felébrednek, mert az Igazság mérete nagyobb lesz. Így éltek a mártírok; ezért tudták elviselni, mert az Igazság felülmúlta az emberi gyarlóságot, és feltárta bennük, még a fizikai sejtjeikben is ezt a Felsőbbrendű Szellemi Életet.

Tudom, hogy lehetetlennek tűnik a számotokra: nézzetek a mártírok életére, és fordítsátok a tekinteteteket a saját életetek felé, milyen messze vagytok attól, hogy ezzel a hévvel szeressétek Istent, hogy úgy adjátok Krisztusért az életeteket, ahogyan Ő adta értetek. De ez a gondolat annak az illúziónak a része, hogy még mindig éltek.

Felébredni annyit jelent, gyermekek, mint bölcs szemmel megérteni az életet, nem a múlthoz hasonlítani, mert most más idő van, mások az emberi nehézségek, és annak ellenére, hogy csak egy Igazság van, amelyet el kell érnetek, más módon fogjátok megközelíteni. De mindenki, aki hisz, aki imádkozik és aki igyekszik, megtalálja ezt az utat.

A mai harc a figyelemelterelések, a közöny, az önzés, a büszkeség és a saját akarat ellen folyik. Ezért is nehezebb, mert elakadtok a szívetek láthatatlanságában ott, ahol azt hiszitek, hogy senki sem lát benneteket.

Ezeknek az időknek a mártíromsága az állandó ösztönzés, amelyet az emberiség elméjében és érzelmeiben kap arra, hogy elszakadjon Istentől. És ezzel szemben harcolnotok kell ebben az időben az imádság, az imádás, az Istennel való őszinte, igaz és valódi kapcsolat által, gyermekek.

Ma nehezebb arra kérni benneteket, hogy győzzétek le a zavaró tényezőket, a közömbösséget és a büszkeséget, mint arra kérni benneteket kétezer évvel ezelőtt, hogy áldozzátok fel az életeteket.

Ezért az Úr azt mondja nektek, hogy nagyobb dolgokat fogtok tenni, mint amit Ő tett; mert tudta, hogy a gyökerek az emberek szívében, elméjében és lelkében fognak növekedni, és milyen nehéz lesz kivágni és kiszakítani azokat bensőjük mélyéből, lemondani minderről az isteni élet érdekében.

Ma szeretném megnyitni az Eget, hogy mindenki láthassa azt, ami láthatatlan a szeme számára, hogy mindenki szemlélhesse azt a szent helyet, amelyen a lába áll. Ez az idő még nem érkezett el, de addig a pillanatig is imádkozzatok, gyermekek.

Imádkozzatok szívből, kezdjetek párbeszédet Istennel, nyissátok ki életetek ajtaját, hogy legyen neki tere, hogy Ő kormányozhasson, hogy minden lépéseteket jelezhesse.

Vonjátok be a Teremtőt döntéseitekbe, a napjaitokba, a gondolataitokba; és apránként az Ő Jelenléte kitágul bennetek. Ily módon megerősödtök, és képesek lesztek szembenézni az eljövendő időkkel anélkül, hogy elveszítenétek a békét, anélkül, hogy elveszítenétek a reményt, mivel a haldokló emberiség valódi szolgálói vagytok. Nem olyanok lesztek, mint a vak, aki a vakot vezeti, hanem olyanok lesztek, mint a fény a világ asztalánál, amely megvilágítja ezt a szent házat, hogy lássák az utat azok, akik eltévedtek.

Ehhez a lemondás, a magány, az üresség útján kell járnotok; és fedezzétek fel ebben az ürességben azt a teljességet, amely nem található meg a világban, azt az örömöt, amely túlmutat az emberi boldogságon, azt az isteni kiteljesedést, amely túlmutat az emberi kiteljesedésen, amikor Isten megvalósítja Magát bennetek.

Ki fog elgondolkodni azon, amit mondok nektek?

Ki értelmezi ezeket a szavakat a saját életére?

Ki fogja tudni azt mondani: "Én ezt fogom átélni"?

Így van, gyerekek, hogy amikor a belső világ kapui megnyílnak a Földön, és a magasztos valóságok nyilvánulnak meg az emberek szeme előtt, akkor nem fogtok félni, hanem meg fogjátok találni a helyeteket a számotokra megfelelő Leszármazási Vonalban, a Hierarchia szívével együtt.

És amikor a Tükrök rezgése rezonál, a hangotok is együtt fog rezonálni vele.

És amikor felhangzik az Őrzők és Figyelők kiáltása, a fénykardjuk is lángra lobban majd.

És amikor a Szemlélődők térden állva kinyitják a Mennyország ajtaját, hogy az Irgalmasság leszálljon azokra, akik nem érdemlik meg; akkor az imáitok is áthatolnak majd a dimenziókon.

És amikor az Uralkodók magukhoz vonzzák a Törvényt egy új élet és egy új világ létrehozása végett; akkor azt is tudni fogjátok, hogy hogyan változtassátok át ezeket a törvényeket az élet megnyilvánulásává.

És amikor a bölcsesség betölti az emberi szívet; akkor az oktatók tudni fogják, hogyan tanítsanak és hogyan irányítsák az elveszett lelkeket.

És amikor az Élővilágnak igazi példára van szüksége, hogy átlépje a dimenziókat és új evolúciót találjon; akkor a reinisták mutatják majd az utat.

Hol lesztek? Összezavarodva a megnyilvánuló élet előtt, vagy a Hierarchiával együtt szolgálva ennek az új életnek az építésében?

Már feltettétek ezt a kérdést?

Hol akarok lenni?

Vajon én leszek a menyasszony, aki elaludt és kívül maradt, vagy én leszek az, aki Krisztussal együtt új életbe lépek, hogy megosszak Vele egy új fejlődési utat?

Ég a lámpám, vagy meggyújtottam és hagytam, hogy kifolyjon az olaj?

Kérdezzétek meg magatoktól, gyermekek:

Hol van a tudatom, a törekvésem, az akaratom?

Hol lakik a szívem?

Ki él bennem?

Meghagyom nektek ezeket a gondolatokat, mert itt az ideje, hogy mélyebbre menjetek, itt az ideje, hogy felébredjen a tudatotok, itt az ideje, hogy a benneteket megillető helyen legyetek; mert minden be fog teljesedni, ahogy az elejétől fogva előre látható volt, és olyan Tanítást kaptok, amelyet egyetlen egyház, egyetlen vallás, egyetlen szellemi csoport sem kapott.

Legyetek hálásak és következetesek, áldásom van erre.

Ma a Lábmosás Szentségét szeretném felajánlani nektek, néhány olyan családnak, amely fontos a Számomra, hogy megújítsák útjukat, és hogy újra felfedezzék a családi lét célját ebben az időben, hogy erőre kapjanak egymásban.

Együtt vagytok, hogy erősítsétek egymást, hogy lélekben növekedjetek, és az emberiség számára ismeretlen viselkedésminták nyilvánuljanak meg. És amikor nincs béke a világ családjaiban, a köztetek lakozó béke olyan szolgálat lesz, amely érdemeket szerez az elveszett családok megmentése érdekében.

Emiatt ma szeretném megmosni a lábatokat, hogy elkezdjetek egy új ciklust, mindannyiótok belső Istennek való odaszentelésének a ciklusát, amelyben minden család tudni fogja, melyek azok az erények és ajándékok, amelyeket családi csoportként fel kell ajánlania ebben az időben.

Elkísérlek, és mindig vezetlek a Tekintetem áldása alatt.

Köszönöm.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.