Amikor a lélek a Menny felé tekint, megerősíti saját szellemét, saját hitét, felvállalja legtisztább törekvéseit, és megújítja Istennek tett fogadalmát. Amikor azonban a Föld felé fordítja tekintetét, elveszíti reményeit, találkozik azzal, amit valóságnak hisz, és nem érzékeli önmagában vagy felebarátjában a végtelenben rá váró szentség megnyilvánulásának útját. A lélek erőt keres, imádkozik és kéri a Kegyelmet, hogy megtudhassa, hogyan érheti el azt, amit a világegyetemben szemlél.

És ma azt mondom nektek, gyermekek, hogy amikor elkezdtek nemcsak a Mennyországra nézni, hanem arra is, amik valójában vagytok, akkor felfedezitek, hogy az anyag és a végtelenség egyesül az emberi tudatban. A sár és a szellem eggyé válik, amikor a lények ráébrednek arra, hogy mik is ők valójában, és nem kell meghalni ahhoz, hogy feltámadjatok az örökkévalóságban, hanem felfedezitek az igazi életet és az örökkévalóságot magatokban; egy olyan ajándékot, amely az imádkozó, imádó szívnek tárul fel, és amely nem zárja az isteni igazságot az elméjébe, sem a már elmondottakba, mert bár már mindent elmondtunk, nagyon keveset értettetek meg és tapasztaltatok meg.

Ezért keressétek a szentséget önmagatokban. Ne csak imádkozás közben keressétek, hanem életetek során akarjatok ennek megfelelni.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József