Egy lélek, amely igyekezett elmélyíteni az erejét Krisztusban, igyekezett megújulni Benne minden egyes megpróbáltatásban, így kérdezte az Urat: "Uram, honnan származik az első keresztények hite, azok ereje, akik tudták és tudják, hogyan kell odaadni az életüket a szeretetért?"
És az Úr így válaszolt: "Szeretett lélek, nemcsak az első keresztények hite, hanem mindazok hite is, akik tudják, hogyan adják át életüket Isten szeretetéért, mennyei létezésem bizonyosságán alapul. Ezek a lelkek tudják, hogy a szeretetről szóló bizonyságtételük megmenti és lelkesíti azokat, akik remény nélkül maradtak, és azokat, akik elvesztették a hitüket. Tudják, hogy példájuk érdemet szerez a legbűnösebbek megváltásáért. Tudják, hogy életük olyan, mint egy lélegzetvétel, oly törékeny és múlandó, de e rövid lélegzetvétel alatt teljes lényükkel és teljes szívükből kell szeretniük.
A Fiam által rátok hagyott parancsolatot követve nincs nagyobb szeretet annál, mint amelyik az életét adja a barátaiért. És az életét adni nem csak azt jelenti, kis lelkem, hogy meghalsz; hanem mindenekelőtt azt, hogy teljes lényeddel és teljes szíveddel odaadod magad, hogy élő tanúságtétele legyél az önátadásnak és a szeretetnek, a Kegyelemnek és az Irgalomnak, amely Krisztus megfeszített Szívéből áradt és árad ma is.
Ezért, lelkem, legyen erőfeszítésed a szeretetre és arra, hogy még mélyebben behatolj a Szeretetembe. Így teljes mértékben feltárul előtted a hit és a Kegyelem."
Gyermekeim, tanítson meg benneteket arra ez a párbeszéd, hogy Istenben legyetek erősek és ne a világban, és hogy az élet könnyű leheletében megtudjátok, hogyan kell szeretni egész lényetekkel.
Áldásomat adom erre.
Legtisztább Szent József