Gyermekem, még mindig a sivatagban járva, e böjti út utolsó lépéseit megtéve koncentrálj Atyád és Teremtőd, az Élet és az Isteni Cél Urának Szívére.
A nagyböjti út utolsó lépései nem a belső béke, hanem az egyre mélyebb és intenzívebb emberi és szellemi próbatételek idejét hirdetik, amelyek a hit oltárára helyezik emberi állapotod, legmélyebb félelmeid, legmélyebben gyökerező nyomorúságaid, legmegszilárdultabb hiedelmeid átadását annak tudatában, hogy mit hiszel magadról és hogy mi miatt jutottál ide, fenntartva emberi büszkeségedet és szellemi egódat.
Itt az ideje annak, hogy mindent átadjál.
A Golgotát megelőző agóniában a szíved próbára lesz téve a megadásban és az ürességben, és mindaz, amit a sivatagban átéltél, intenzitással fog előjönni, mert a sivatag egy iskola, és az agónia a döntés pillanata.
Helyezd tehát lényedet felajánlásként a Mennyei Oltárra, és engedd meg a Teremtőnek, hogy megadja neked azt a Kegyelmet, hogy túllépj azemberi korlátokon és hiedelmeken, az embert fenntartó erőn, hogy megismertesse veled az Élethez vezető Hatalmat.
Erősítsd meg az Isteni Akaratba vetett hitedet, bármi legyen is az. Erősítsd meg szívedet az ürességben, hogy megtöltse Isten Ereje.
Menj azzal a céllal, hogy tetteid és életed az emberi tudat átalakulásának eszköze legyen. Legyen minden egyes lépésed a mindenségért, ne tekintsd többé egyéni útnak az utadat.
Ne akard irányítani a sorsodat, és ne aszerint tervezz, hogy képes vagy-e arra, hogy ellenállj az élet megpróbáltatásainak, vagy aszerint, hogy az út milyen biztonságot tud nyújtani. Élj szellemi életet, mint emberi lény, az emberiség részeként és az emberi átalakulás érdekében.
Tágítsa ki a sivatag a látókörödet, késztessék a gyötrelmek arra a szívedet, hogy elhatározd magad, alakítsa át a kereszt a tudatodat, és belőled kiindulva az egész emberiség tudatát.
Ajánld fel magadat, hogy eszközként szolgálj.
Áldásomat adom erre.
Atyád és Barátod,
Legtisztább Szent József
