Egy megtért lélek, amely megbánta legmélyebb bűneit, így szólt az Úrhoz: "Uram, itt vagyok, bízom Szereteted nagyságában és felfedezem Megbocsátásod Kegyelmét. Mondd meg nekem, Atyám, hogyan nyerhetem el a megbocsátást és a szeretetet, és még inkább, hogyan érezhetem a szívemben, hogy megérintett a Megbocsátásod?"

És az Úr így válaszolt: "Szeretett kis lélek vagy te, öntudatod első belélegzésétől fogva, amióta Szellemem rajtad nyugszik, és lélegzetet és életet adott neked. Azóta mélységesen szeretlek.

Elnyered a megbocsátást, ha elfogadod, és megérted, hogy nem Én vagyok az, aki megfoszt attól, hanem te vagy az, aki elhaladsz előtte, és nem látod; te vagy az, aki nem nyúlsz utána, mert a tudatlanság és a bűn foglalkoztat.

Amikor felébredsz és kinyitod a szemed Végtelen Szeretetemre, Szent Kezem megérinthet. Lelkem visszaemel a tisztaságba és a békébe, és ott megtalálhatod Megbocsátásomat, és megértheted, hogy Én valóban mindig is itt voltam.

Engedd hát, lelkem, hogy aggodalmaid és bizonytalanságod átadja helyét az irántad érzett Szeretetemnek, és lásd, hogy Megbocsátásom a szemed előtt van, és kopogtat szíved ajtaján. Engedd, hogy belépjen és átalakítsa belső lakóhelyedet."

Gyermekeim, tanítson meg benneteket ez a párbeszéd arra, hogy a lények választásától függ, hogy a bűnben vagy tudatlanságban maradnak, vagy a Szeretet és a Megbocsátás öleli át őket. Gyermekek, kezdettől fogva szeretlek benneteket, és Teremtőtök vár rátok. Csak nyissátok ki a szemeteket és lássátok, hogy előttetek van Isten türelmes és reményteljes Szeretete.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Egy szenvedő lélek, amely ebben az életben úgy tűnt, hogy nem ismerte azt az örömöt és szeretetet, amit másoknak lehetősége volt megtapasztalni, ezt kérdezte Istentől: "Uram, látom a világot, és egyenlőtlenséget találok, olyan lelkeket, amelyek örülnek, és olyan lelkeket, amelyek kétségbeesnek, olyan lelkeket, amelyeket Te erősítesz, és olyan lelkeket, amelyek elveszítik erejüket, és nem találják az élet értelmét. Mondd meg hát nekem, Te, aki mindenek Istene vagy, Ugyanaz és Egyetlen, hogy mi az oka a világ egyenlőtlenségének?"

És az Úr, szemlélve szenvedésének őszinteségét, így válaszolt neki: "Én vagyok az összes lény Istene, minden életforma Atyja és Ura, Egy Isten Három Személyben, a Szeretet és az Igazság Istene; de az életet olyan Törvények tervezik, kis lélek, amelyek fenntartják az egyensúlyt az összes tudat fejlődésében, és amelyek saját választásuk szerint vezetik őket. A lelkek iránti Szeretetem ugyanaz, ugyanazzal a reménnyel várom, hogy a szívek visszatérjenek Hozzám, de a szenvedés vagy az örömök ebben a világban nem felelnek meg annak a döntésnek, amelyet Szívem hoz a teremtményekkel kapcsolatban.

Mi az öröm a számodra? Hol látod, hogy az emberek örömöt találnak a szívükben? Mert egy léleknek egyszerűen Bennem kell lennie ahhoz, hogy igazi örömöt érezzen, és még ha szenved is az emberek fájdalmától, az Én Szeretetem, amely a szívében van, nem hagyja, hogy elpusztuljon.

Kis lelkem, a világ szenvedése megérteti veled az olyan emberi élet törékenységét, amely távol van Tőlem. Az igazi fájdalom, amit a lelkek éreznek, abból fakad, hogy távol vannak Szívemtől, vagy hogy figyelmen kívül hagyják Jelenlétemet. Egy léleknek anyagilag mindene meglehet, és mégis lehet mélységesen üres és boldogtalan, ahogyan egy léleknek, amelynek nincs semmije,  érezheti a legnagyobb örömöt, amely az Én Szívemben való jelenlét. De ez, kis lélek, azoknak a lelkeknek a mindennapi, és állandó döntése, akik azt választják, hogy Bennem akarnak lenni, és nem a világban.

Ezért, amikor ürességet és szenvedést érzel a szívedben, ne azt kérdezd, hogy hol vagyok Én, hanem azt, hogy hol vagy te. Szívem benned van, de te Bennem vagy-e?"

Gyermekeim, emlékeztessen benneteket ez a párbeszéd arra, hogy Istenben kell lennetek ahhoz, hogy megértsétek, hogy az élet olyan Törvényekből áll, amelyek nem véletlenszerűen szállnak alá a Világegyetemből, hanem minden egyes lélek magához vonzza őket, amely tettei, gondolatai és érzései által választja meg, hogy mit vonz a saját életéhez.

Legyetek tudatosak, hogy hogyan választhatjátok Istent minden nap, minden pillanatban.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

Míg a káosz szétárad, és az emberi jólét  táplálja a téveszméit, a lelkek, akik már  kezdettől fogva elkötelezték magukat Krisztus mellett, szemlélik saját életüket, keresik az értelmét, de nem találják.

Amikor a hamis emberi erődítmények és a homokra épített összes vár elkezd összedőlni, a lelkek, akik már kezdettől fogva elkötelezték magukat Krisztus mellett, körülnéznek, keresik, hogy mire támaszkodhatnának, de nem találják.

Így elkezdik megvizsgálni a saját szívüket; így a szemük az Ég felé fordul, és saját magukban rátalálnak lelkük mély csendjére, amely belefáradt az elveszettségben való és a valóságos céltól eltávolodott üres életbe.

És a Végtelen Szívében, a Teremtés központjában, megtalálják Isten ragyogó tekintetét, amely sugárzóbb, mint ezer nap, tele ismeretlen Szeretettel, amely átöleli, támogatja, felébreszti és életük célja felé vezeti őket.

A Teremtő a nevükön, - valódi és elsődleges nevükön - hívja a lelkeket, hogy felébredjenek, mert nem a világban és a téveszmékben fogják megtalálni legmélyebb kérdéseik értelmét és  az  azokra szóló válaszokat.

Gyermekek, az emberi élet, ahogyan napjainkban megnyilvánul, elveszíti az értelmét és csak az ember törékenységét és tudatlanságát fedi fel, amikor elválik Istentől, és következésképpen el van választva saját magától, saját belső igazságától.

Ne féljetek elveszíteni azt, ami már elveszett; ne féljetek elengedni azt, ami már megtörtént; ne féljetek hagyni meghalni azt, ami sohasem élt, mert amint elengeditek a téveszméket, meg fogjátok találni a teljességet.

És azon fogtok tűnődni, hogy hogy lehet az, hogy ilyen sokáig rabok voltatok egy láthatatlan és hamis hálózatban, amely egyetlen csapással eltűnik.

Azok a lelkek, akik meghallják Isten Hangját, válaszoljanak az Ő hívására. Eljött az idő.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József