Gyermekek, a döntések idején az összes lény, különböző mértékben, arra kényszerül, hogy szembenézzen önmagában az emberi akarattal és az Isteni Akarattal, a régi és az új emberrel.
Az emberi akarat magában hordoz minden hiedelmet az életről, önmagáról, Istenről és az Ő Tervéről, a személyes küldetésről és annak megvalósításáról, a tudásról, a bölcsességről, az igazságról és a tudatlanságról.
Az Isteni Akaratban valami mélységesen ismeretlen és csendes marad, amely egyszerű megközelítésével falakat és struktúrákat bont le, átalakítja, módosítja és megújítja azt, ami a lényekben nem volt a helyén.
De nem könnyű dolog bebiztosítani magunkat abban, ami ismeretlen. Engedni, hogy az ember legjobban kialakult és legérettebb meggyőződései tudatossá váljanak, hogy belesétáljon valamibe, amiről nem tudja, mi az, ahol az emberi tudat nem gyökerezik, hanem csak a szellem létezik, ez a mai idők nagy kihívása.
És hogyan lehet megélni ezt?
Nem lesz más mód arra, hogy átkeljetek ezen apillanaton, gyermekek, mint az ima által, azzal, hogy minden nap mélyebben átadjátok magatokat, és megnyitjátok magatokat egy igazabb kapcsolatra Istennel, hogy tudjátok, hogyan ismerjétek fel Őt, még a láthatatlanban is, még a csendben is, hogy tudjátok, hogyan különböztessétek meg az Ő Akaratát, túl az emberi akaratok kiáltásain.
A bolygónak ebben az időszakában csak az Isten és az ember közötti igaz kapcsolat fog benneteket fenntartani. A Krisztus által már megvalósult Szövetség megtapasztalásáról van szó, amelyet most a lényeknek meg kell élniük. Az Istennel való kapcsolatban azonban nincs múlt, nincs emberi állapot, nem a test uralkodik, hanem csupán a szellem.
Ahhoz, hogy átléphessetek a Találkozás ajtaján, le kell győznötök a szégyent, a hiteket, a meggyőződéseket, a személyes terveket, akaratokat, feltételeket, félelmeket és vágyakat, célokat és törekvéseket. Az ürességben találjátok meg a választ és a megfelelő öltözéket ahhoz, hogy átjussatok a keskeny kapun, ahová csak a szellem és a szeretet fér be.
Imádkozzatok, hogy megértsétek, amit mondok nektek. Hallgassatok, hogy a csenddel való közösségben meghalljátok annak Hangját, aki, bár kinyilvánította az Igét, a csendben beszél.
Áldásomat adom erre.
Legtisztább Szent József
