Gyermekem, néhány nappal a böjti utad vége előtt erősítsd meg még jobban a szívedet, újítsd meg felajánlásaidat, újítsd meg elkötelezettségedet, nézd át Isten előtt, amit még nem adtál át, engedd el a gyeplőt, ami még a kezedben van, engedd el a kincseket, amelyeket még mindig értékesnek tartasz a számodra, és merülj még mélyebbre az ürességbe.
Járj mezítláb és üres kézzel, hagyd el a múltat és a jövőt, bocsásd meg, ami elmúlt, és ajánld fel, ami jönni fog. Fogadd be a jelen pillanatot minden egyes lépésnél, és engedd, hogy az Isteni Kegyelem leereszkedjen a tudatodba, hogy betöltse az üres tereket.
Engedj utat Isten Lelkének, hogy ő legyen az, aki vezet téged a sivatagban töltött utolsó napjaidban, miután átkeltél a belső magány száraz vidékén.
Találjon benned minden nap a Teremtő egy olyan szívet, amely hajlandó Benne lenni és Érte élni életed minden pillanatában ezen a világon.
Ne fáradj bele a gyaloglásba, és ne félj attól, ami a sivatag után jön, hiszen erre készíted fel a szívedet. Ha egyre üresebb és átláthatóbb eszközzé válsz, mindig helyet fogsz adni az Atyának, hogy benned legyen. Ő az, gyermekem, aki meg fogja élni a szívedben az emberi átalakulás minden egyes szakaszát.
Tehát összpontosítsd arra az energiádat, a tudatodat és az akaratodat, hogy üres eszköz legyél Isten Kezében. Ő mindent meg fog tenni benned és általad.
Áldásomat adom erre.
Atyád és Barátod,
Legtisztább Szent József
