Egy lélek, amely az Istennek való átadás útján halad, egy nap, miközben átélte a belső döntés egy mély pillanatát és megkísértették a világ erői, arra gondolt, hogy mindent elhagy, és beleveti magát az élet örömeibe és illúzióiba. Ez a lélek kísértésbe esett, mert azt gondolta és érezte, hogy az önátadás értelmetlen, hogy az élet fejlődése szempontjából lényegtelen, és hogy annyi erőfeszítés ellenére sem sikerül növekednie – ezért jobb lenne elhagyni ezt az utat, és belevetni magát a világba.

Miközben belsőleg azt tervezte, hogy elhagyja a szellemi utat, úgy érezte, hogy nem tudja megtenni, és hogy valami Istenhez köti őt. Félelmet és felháborodást érezve kezdte kérdezgetni az Urat, mondván: "Mondd, Uram, miért kötsz engem a Szívedhez? Miben különbözöm Tőled, ha mindig ugyanaz a láthatatlan és tökéletlen lélek vagyok a Te teremtésed végtelenségében? Miért nem engeded meg nekem, Istenem, hogy elhagyjam ezt az utat, és a világba vetve magam megtanuljam, hogy más utakon is megtaláljalak Téged úgy, mint ezen az úton?”

És mosollyal az arcán, megmutatva mennyei könyörületességét, az Úr így válaszolt: "Dönthet-e egy szerv magától úgy, hogy kimegy és a testen kívül él? Bármennyire is szeretne függetlenné válni a testen belül, és ez betegségeket és egyensúlyhiányt okoz, ez a szerv nem mehet ki magától. És ha egy nap, annyi betegség után, kivennék abból a testből, gondolod, kis lélek, hogy túlélné?

Ilyenek azok a lelkek, akik elkötelezték magukat Nekem. Minden általam teremtett lélek az Én Misztikus és Végtelen Testem sejtje, de azok, akik elkötelezték magukat Nekem, olyan szervek Bennem, amelyeknek alapvető szerepük van az élet fejlődésében, és bár nem érzékelik, de részei egy végtelen Munkának, amely nem kezdődik és nem is ér véget ebben a világban. Mivel ez így van, szeretett lélek, nem Én vagyok az, aki Szívemhez kötlek, és nem engedem, hogy más utakat kövess, hanem saját életed és a Velem való egyesülésed állapota az, ami miatt úgy érzed, hogy minden kísértés ellenére nem tudsz más utat választani.

De ez a pillanat számodra nem alkalmas a legtisztább gondolatod kifejezésére. A vakság és tudatlanság időszakán mész keresztül, amikor felhők borítják az arcodat és a szívedet, és nem látod vagy érzed az igazságot. Ahhoz, hogy ez az igazság feltáruljon előtted, ne fordulj el Szeretetemtől, és ne hagyd abba, hogy azért kiálts, hogy könyörüljek rajtad. Annak ellenére, hogy a sivatagban vagy, erőt adok neked a kitartáshoz. És még a belső szárazságban is érezni fogod, hogy Forrásom újra felszínre tör benned a mélység mélyén. A zűrzavaros időkben se hagyd abba a keresésemet, és Én békét adok neked."

Gyermekeim, ebben az Istennel folytatott párbeszédben találjanak erőt a mai elvakult lelkek, hogy keressék a Fényt és hogy Irgalomért kiáltsanak.

Áldásom van erre. 

Legtisztább Szent József

Míg a káosz szétárad, és az emberi jólét  táplálja a téveszméit, a lelkek, akik már  kezdettől fogva elkötelezték magukat Krisztus mellett, szemlélik saját életüket, keresik az értelmét, de nem találják.

Amikor a hamis emberi erődítmények és a homokra épített összes vár elkezd összedőlni, a lelkek, akik már kezdettől fogva elkötelezték magukat Krisztus mellett, körülnéznek, keresik, hogy mire támaszkodhatnának, de nem találják.

Így elkezdik megvizsgálni a saját szívüket; így a szemük az Ég felé fordul, és saját magukban rátalálnak lelkük mély csendjére, amely belefáradt az elveszettségben való és a valóságos céltól eltávolodott üres életbe.

És a Végtelen Szívében, a Teremtés központjában, megtalálják Isten ragyogó tekintetét, amely sugárzóbb, mint ezer nap, tele ismeretlen Szeretettel, amely átöleli, támogatja, felébreszti és életük célja felé vezeti őket.

A Teremtő a nevükön, - valódi és elsődleges nevükön - hívja a lelkeket, hogy felébredjenek, mert nem a világban és a téveszmékben fogják megtalálni legmélyebb kérdéseik értelmét és  az  azokra szóló válaszokat.

Gyermekek, az emberi élet, ahogyan napjainkban megnyilvánul, elveszíti az értelmét és csak az ember törékenységét és tudatlanságát fedi fel, amikor elválik Istentől, és következésképpen el van választva saját magától, saját belső igazságától.

Ne féljetek elveszíteni azt, ami már elveszett; ne féljetek elengedni azt, ami már megtörtént; ne féljetek hagyni meghalni azt, ami sohasem élt, mert amint elengeditek a téveszméket, meg fogjátok találni a teljességet.

És azon fogtok tűnődni, hogy hogy lehet az, hogy ilyen sokáig rabok voltatok egy láthatatlan és hamis hálózatban, amely egyetlen csapással eltűnik.

Azok a lelkek, akik meghallják Isten Hangját, válaszoljanak az Ő hívására. Eljött az idő.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Tégy vallomást Istennek, hogy eljuss Szívének az útjára, és találd meg a bölcsességgel teli válaszokat, amelyeket Ő tartogat számodra.

Engedd, hogy szíved az Atya előtti átláthatóság által megtalálja az utat Igazságához és Szeretetéhez.

A Teremtő azt akarja, hogy osztozz végtelen Bölcsességében, magasztos Törvényeinek ismeretében, mennyei Igazságában, de ehhez, gyermekem, szükséges, hogy megnyílj, hogy mélyen megismerd önmagad, hiedelmek, álarcok és ellenállás nélkül, hogy megtaláld emberi tudatod legrejtettebb részét.

Csak az illúzió leleplezése által ismerheted meg az igazságot. Azáltal, hogy igaz vagy Isten előtt, megtalálod a legtisztábbat, ami benned van, és a saját lényedben minden feltárul előtted, mert ott találod meg az Istenhez vezető utat.

Atyád és Barátod,

Legtisztább Szent József