Maradj Szívem Szentélye előtt, hogy megvalld legmélyebb nyomorúságodat, mint a fiú, aki apja előtt leleplezheti a szégyenét.

Maradj Szívem Szentélye előtt, hogy felfedd Előttem hibáidat és nehézségeidet, le nem győzött vétkeidet, legmélyebben gyökerező félelmeidet, legnehezebben formálható félreértéseidet, legnehezebben megtörhető ellenállásaidat, falaidat, korlátaidat.

Állj Szívem Szentélye elé, és még ha nem is vagy képes bármit is mondani, ajánld fel Nekem a hallgatásodat, a képtelenségedet, hogy átadd magad, hogy elengedd életed gyeplőjét, hogy kitárd a szívedet, hogy törékenynek és kicsinek érezd magad.

Állj Szívem Szentélye elé, és mutasd meg Nekem bánataidat, de örömeidet is, mondd el Nekem vereségeidet és győzelmeidet is, hogy Szeretetem által feloldjam illúzióidat, Kegyelmem által megerősítsem erényeidet, és Szívem Szentélyének tükrében megmutassam neked, hogy embernek lenni több, mint amit eddig felfedeztél magadról, gyermekem.

Hadd mutassam meg neked az igazságodat, azt,ami a látszat mögött rejtezik, ami a bevallott gyarlóságaid mögött rejtezik. Az emberi lények nem csupán a nyomorúságok és erények, a hús és a szellem keverékei, hanem maga a szellem, felöltözve és elrejtve abba, ami eddig úgy tűnt számotokra, hogy az egyetlen igazságotok.

Szemléld Szívem Szentélyét, hogy ne Engem találj meg, hanem saját magadat, és benned az Istent.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Béke uralkodjék a szívedben, hogy megértsd ezeket az időket, és a tudatod és a szíved megfelelő helyén keresd az erődet.

Lesznek olyan napok, amikor a gyengeségeid meghaladják azt a képességedet, hogy legyőzd magad és hogy folytasd tovább, de ilyenkor keress a szívedben egy olyan pontot, ahol biztonságban lehetsz, gyermekem. Keresd Krisztus Szeretetét, Urad ölelésének emlékét, keresd az isteni Jelenlét tudatát, annak a tudatát, hogy a Teremtő szemei rajtad vannak; állj csendben a természet előtt, nézd a napfelkeltét és napnyugtát, ami békét és emlékezést hoz a szívedbe; keresd a reményt azokban a szavakban, amelyeket Isten már kimondott Küldöttei által; ülj csendben és magányosan, csak azért, hogy lélegezz és hálát adj, és gyengeségedben így szólj:
 

Uram, itt vagyok, 
önmagamban gyenge,
és keresem az erődet,
keresem annak a módját, hogy Benned maradhassak.

Szálljon le rám a Kegyelmed,
nyilatkoztassa ki magát a gyengeségemben, nyilatkoztassa ki a nagyságodat,
mely még mindig a szívembn rejtezik.

Jöjj, Uram,
és Te, Aki ismered a világot
és a gyengeségeimet,
fedd fel most az erődet, a csodádat,
a hatalmadat, a Kegyelmedet és az Irgalmasságodat,
mert én magamban semmi vagyok,
de Te bennem mindent megtehetsz.

Ámen.
 

És amikor kimondod ezt és még sok más vallomást, ami a szívedből fakadhat, adj teret Istennek, hogy ne csak a te ürességedet és kicsinységedet mutassa meg neked, hanem az Ő nagyságát, az Ő csodáját, az Ő erejét is.

Gyermekem, válaszd azt hogy legmélyebb gyengeségeidben is helyet adj Krisztusnak, hogy a szíved élő tanúságtételén keresztül kinyilatkoztassa Kegyelmét a világnak.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

A Halleluja szombatját a csend és az üresség jellemezte, a Mennyben éppúgy, mint a Földön. A Teremtő Szíve és Igéje elhallgatott, és maga Isten vonult vissza Szíve mélyére. Ott fakadt Krisztus feltámadásának ereje, az örökkévalóság bölcsessége, a Szeretet újjászületése és megújulása.

A világegyetem már nem a tudományon keresztül ismerhetné meg az örökkévalóságot és az élet meghosszabbítását. A szellemi feltámadás valami új volt, amit Isten egész Teremtésében még soha sem tapasztaltak; és még a bölcsek és arkangyalok is csendben kísérték a szeretet mozdulatát, amely Krisztus életét hívta életre az összes dimenzióban.

Szelleme, amely teljes mértékben átadta Magát, megérintette az Atyát a tapasztalatával, és visszatért a Földre, hogy megújíthassa Szeretetét.
Isten mélységes csendben kísérte a Fiából született Szeretetet. Még maga a Teremtő is tanult az Ő önátadásából és feltámadásából.

Lelke, Szelleme, Istensége, emberi és anyagi Teste meggyulladt és újjáépült a Szeretettökéletes ereje által. A Szeretet volt az a levegő, amely az Ő sejtjeiben keringett. A krisztusi kód életet adott Vérének, fizikai és szellemi szerveinek. Az élet visszanyerte értelmét.

Krisztus Szeretete tovább terjeszkedett az anyagi szinten túlra. Önátadása tovább növekedett és ismeretlen dimenziókba hatolt, mind a kozmoszban, mind az anyagi élet sötétebb dimenzióiban, az úgynevezett földi poklokban.

Mint a Teremtés tengerének egy hulláma, úgy áramlott Krisztus Szeretete a világegyetemeken és az élet megnyilvánulásain keresztül. Miközben megérintette az összes teremtményt, maga a Szeretet megtapasztalása arra késztette a Testét, hogy új, romolhatatlan életben, mindent átható, mindent átfogó életként újjáéledjen és megújuljon. Olyan életként, amelynek nincs saját dimenziója, ugyanakkor minden dimenzióban ott lakozik, örök életként, mert ez az élet Istenben, a Teremtővel való egységben való élet.

Ahogy az Atya mindenben ott van, úgy van a Fiú is. Az Ő Teste megnyilvánulhat az anyagban, mint a magasabb dimenziókban. És ahol nincs anyag, nincsenek színek és hangok, csak csendes és láthatatlan létezés, ott is jelen van az Isten Fia. Minden egyesül a Szeretetében.

Krisztus feltámadását nem lehet szavakkal vagy tudományosan megmagyarázni, mert az meghalad minden tudományt, minden értelmet és minden bölcsességet. Alleluja szombatján magaa Teremtő újult meg, és Vele együtt az egész teremtés.

A csend az egyetlen magyarázat arra, ami ott történt. A csendben megtapasztalhatjátok a mindent átölelő Szeretetet. A teljesség, a mindenütt jelenlét, az élet, minden újjá lett Alleluja szombatján, és a megnyilvánult a Dicsőség vasárnapján.

Meditáljatok, érezzétek és tapasztaljátok meg ennek az isteni élménynek a kódjait.

Atyátok és barátotok,
Legtisztább Szent József