2024. május 19., vasárnap
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Fordítsd a szíved figyelmét Szűz Szívemre, egyesítsd az elmédet az Elmémmel, tudatodat a Tudatommal, hogy megmutathassam neked azt, amit még nem sikerül látnod.
Fordítsd a szíved figyelmét Szívem Ereklyetartójára, ahol olyan történelmet őrzök, amely nem csupán az Enyém, hanem az egész emberiségé.
Fordítsd a szíved figyelmét Tiszta Szívemre, hogy feltáruljanak az isteni titkok, amelyek benned is lakoznak.
Amikor arra kérlek, gyermekem, hogy szemléld Szívem Ereklyetartóját, nem arra kérlek, hogy imádkozz; csak arra kérlek, hogy légy csendben, és szemléld a Tudatomat, hogy egy tükör elé állíthassalak benneteket, hogy megértsétek, hogy mi az emberi tudat, mi a célja, és melyik az utatok.
Azért kérlek benneteket arra, hogy szemléljétek a Szívem Ereklyetartóját, hogy szánjatok egy kis időt a csendre, hogy félretegyétek a világ zavaró tényezőit, és megfigyeljétek magatokat, hogy érezzétek belső éneteket, és ne meneküljetek állandóan attól, amit át kell alakítanotok.
Amikor arra kérlek benneteket, hogy Szívem Ereklyetartóját szemléljétek, azért teszem, hogy megértsétek az emberi tudat átalakulásának szépségét, hogy ne féljetek ettől az átalakulástól, hogy ne tegyétek félre, mert elérhetetlennek tartjátok az emberi állapot transzcendenciáját.
Még mindig a kettősség időszakában vagytok, még mindig abban az időben vagytok, amikor megtapasztaljátok az Istennel való egyesülést, és ugyanakkor megtapasztaljátok a legmélyebb nyomorúságaitokat is. Még mindig abban az időben vagytok, amikor megtapasztaljátok az embertársaitok iránti mély szeretetet, és ugyanakkor legmélyebb nyomorúságainak mély elutasítását. Olyan időszakban vagytok, amikor arra fogtok törekedni, hogy teljes szívvel egységben éljetek, és mégis, sokszor úgy fogjátok érezni, hogy szétszakadt az egységetek.
Ez így van, gyermekek, nem azért, hogy a kettősségben maradjatok, hanem azért, hogy az isteni és az emberi állapottal való egységet megtapasztalva mindig szembesüljetek azzal, hogy el kell határoznotok, hogy melyik utat válasszátok.
A döntések idején minden elérhető lesz, méghozzá nagy intenzitással. A felszínességek elárasztják majd a világot, és kiáltozni fognak a tudatok előtt, hogy bennük maradjanak, mint a látszat foglyai, a tudatlanság foglyai, a büszkeség és a hiúság foglyai, az anyag foglyai, akik azt hiszik, hogy az élet azzal kezdődik és azzal végződik, amit megérinthetnek, érezhetnek és láthatnak.
Ugyanakkor, gyermekek, egy ismeretlen titok is elérhetővé válik, mivel a Szent Szívek Jelenlétének intenzitása, valamint a Szellemi és Kozmikus Hierarchiák eljönnek, hogy találkozzanak veletek, hogy kitágítsák az emberi tudatot, és így megtanítsanak benneteket az Isten Szívéhez vezető útra.
De nem csak vissza kell térnetek azzal, ami bennetek van: az ajándékokkal és a tehetséggel, amelyeket a Teremtő adott nektek, hogy megsokszorozódjanak az élet különböző dimenzióiban szerzett tapasztalataitokban.
Amikor Isten az életbe küldött benneteket, elhelyezte bennetek a szeretet, a szolgálat, a szenvedés, az áldozathozatal törvényeinek meghaladására és önmagatok meghaladására való képességet, hogy megújítsátok és megsokszorozzátok ezt a Szeretetet. Ez az a tehetség, amely bennetek lakozik, olyan tehetség, amely a leszármazási Vonalakon keresztül fejeződik ki, de mindenekelőtt a saját életeteken keresztül.
Lehet, hogy a világegyetem összes tudása a tiétek, de ha ez a tudás nem él bennetek, akkor semmi hasznotok sem lesz belőle.
Lehet, hogy beavatottak vagytok az összes titokba, de ha ezek a misztériumok emberi elmétekbe vannak zárva, és nem tágítjátok ki a tudatotokat, akkor nem lesz a hasznotokra, mert nem fogjátok eszközként használni, hogy kitágítsátok a tudatotokat és visszatérjetek Istenhez, hanem úgy fogjátok használni őket, gyermekek, mint valamit, ami még kisebbé tesz benneteket, ami még inkább az emberi állapothoz köt benneteket.
A tudás bővítés nélkül korlátozott börtönné válik. Ezért a megfelelő eszközöket a megfelelő módon kell használni. Mindennek, ami kijön a szátokon, mindennek, ami a tudatotokba kerül, először a lényeteket kell átalakítania, hogy aztán ne csak szavakként, hanem példaként jusson el embertársaitokhoz.
Ezt már sokszor elmondtam nektek, és ma is elmondom, hogy ne felejtsétek el, hogy ebben az időben minden rendelkezésre áll, a nyomorúságok és az erények, a felszínes dolgok és a mennyei és egyetemes titkok egyaránt, és mindent fel kell használni tudatotok átalakítására.
A nyomorúságok szolgáljanak arra, hogy mindig az alázat ajándékában maradjatok.
A felszínesség szolgáljon arra, hogy megértsétek, hogy hol nem kellene lennetek, vagy mi nem tartozik hozzátok, és mit kell meghaladni bennetek, hogy aztán az emberi tudatban is meghaladható legyen.
Gyermekek, az emberiség felszínessége nem azért létezik, hogy ránézzetek és ujjal mutogassatok rá, hogy ítélkezzetek felette, és ugyanabban a felszínességben maradjatok, anélkül, hogy érzékelnétek. Mindent, amit a szemetek lát, ami nem felel meg az utatoknak, át kell alakítanotok magatokban, az emberi tudat szolgálataként.
Az emberiség nem fejlődik, mindannak ellenére, ami megadatott neki. Hány titok tárult fel? Mennyi ismeretet kaptatok? Hány Sugár szállt le a világegyetemből az emberi tudatra? Hány oktató járt a Földön?
Maga Isten Fia érintette meg Lábával ezt a szent bolygót, hogy megmutassa az egész Teremtésnek, hogy az szent. Miért marad tehát az emberiség még mindig ugyanazon a ponton? Megkérdeztétek-e már magatoktól, gyermekek?
Gondolkodtatok-e már azon, hogy hol tárolódik a tudás, amit kaptok? Gondolkodtatok-e már azon, hogy mi történik a tudatotokkal, amikor egy új titkot, egy új kinyilatkoztatást kaptok? Mire törekedtek a tudással kapcsolatban?
Gyermekek, kérdezzétek meg magatoktól, hogy hová akartok menni. Nem fizikai vagy anyagi átalakulásról beszélek nektek, nem arról beszélek, hogy megváltoztassátok a szempontotokat lényetek egy olyan terében, amelyet csak a Teremtő ismer, amelyet senki sem lát. És mi a célotok, amikor senki sem lát benneteket?
Az élet sohasem korlátozódik egyetlen egy életre, de ez az inkarnációtok, ez a tapasztalatotok ebben a földi időben meghatározó. Ezért úgy kell benne és rajta keresztül járnotok, mintha ez lenne az utolsó lehetőségetek, hogy megsokszorozzátok a tehetségeteket és felajánljátok azt az Uratoknak.
Elég az ismétlésből, elég abból, hogy mindig ugyanazokba a nyomorúságokba essetek és igazoljátok magatokat, elég abból, hogy mások nyomorúságában keressétek a módját annak, hogy jobban érezzétek magatokat. Elég a világ hibáira való rámutatásból, hogy így szellemibbeknek érezzétek magatokat.
Gyermekek, itt az ideje a tudat kitágításának, lényetek kitágításának, annak, hogy példát mutassatok a saját életetekkel és már nem szavakkal, hogy példát mutassatok a csenddel, azzal a szilárd szándékkal, hogy az legyetek, amit már tudtok, hogy ebben az állandó törekvésben egyre táguló titkokba merüljetek, egyre mélyebb dimenziókba jussatok, hogy Isten is egyre jobban és jobban kitáguljon bennetek.
Ezért arra kérlek benneteket, hogy szemléljétek Szívem Ereklyetartóját, üljetek csendben és figyeljétek meg magatokat, kérdezzétek meg magatokat:
Mi a célom?
Mi az életem értelme?
Milyen ember szeretnék lenni?
Milyen tapasztalatokat akarok szerezni az életben?
Mi szeretnék lenni mások számára?
Milyen szeretnék lenni Isten számára?
Milyen szeretnék lenni Krisztus számára?
Írjátok le ezeket a kérdéseket, és válaszoljatok rájuk magatoknak, mélyen elemezve saját tudatotokat, mert a döntésetek nem függ senkitől, csakis magatoktól; nem függ a bolygótól, nem függ a bolygó átmenetétől, nem függ a természet felfordulásától, és nem függ Krisztus Visszatérésétől sem.
Megvárjátok-e az Úr Visszatérését, és utána gondolkodtok-e azon, hogy megadjátok neki azt, amit megérdemel?
Vajon csak eggyel többek lesztek az emberi tömegben, akik a Megváltást és az Irgalmat keresik, vagy Krisztus társai lesztek, akik készek vele együtt járni ebben a világban, és az Ő Szentséges Szívével együtt átalakítani és újjáépíteni a Földet?
Meditálnotok kell ezeken a dolgokon, el kell gondolkodnotok a nektek adott tudáson, meg kell keresnetek minden mondatban azt, amit már a gyakorlatba tudtok tenni, és amit el kell hagynotok az életetekben, mert már nem felel meg nektek.
Amikor valamilyen tudást kaptok, vagy valamilyen titok kinyilatkoztatását, ne hagyjátok, hogy elmúljon, hanem keressétek a kiterjesztését, azt, amit a kinyilatkoztatás után elkezdhettek megélni és megtapasztalni.
Amikor ezt a Fényközösséget megalapították, létezett itt egy olyan tudat, amely a tudásból egyetlen egy szót sem engedett el anélkül, hogy ne kereste volna azt, hogy mindebből mit kellene megélnie. Ezért volt képes saját példájával megalapítani és fenntartani mindazt az életet, ami itt megnyilvánult. És most, gyermekek, amikor az Úr arra kér benneteket, hogy vegyétek fel újra ennek a Fényközösségnek az elveit és alapjait, ne csak anyagi átalakításokra törekedjetek, ne csak arra, hogy úgy takarítsátok ki a házat, ahogyan a régi időkben kitakarították.
Keressétek magatokban azt, ami hiányzik a tudásból, hogy élő legyen, ami hiányzik ahhoz,hogy megéljétek a kiterjedést. Keressetek példákat arra, amit meg kell élnetek, hogy ne legyen üres az élet; mert tiszta ház, harmonikus természet és tudat együtt élése bárhol megtalálható ezen a bolygón. De még nem létezik az emberiségben az, hogy az emberi lények keresik a céljukat és minden nap arra törekszenek, hogy megéljék azt, úgy, ahogyan léteznie kellene.
Itt az ideje, hogy leüljetek a saját szívetek tükre elé, és döntsetek mindannyian Isten előtt az Ő tökéletes Gondolata szerint az életetekre vonatkozóan.
Itt az ideje, hogy leüljetek saját szívetek tükre elé, hogy szemléljétek az Isteni Gondolatot, és hogy eldöntsétek, hogy e szerint a Gondolat szerint éltek-e, vagy megmaradtok az emberi felszínességben. És ne csapjátok be magatokat, mert ezt nem csak egyszer kell megtenni, hanem minden nap. Az élet minden pillanatában a választás lehetősége elé kerültök, és helyesen kell választanotok, a helyes szót, a helyes cselekvést, a helyes gondolatot, a helyes szándékot, a helyes tekintetet, a helyes kisugárzást.
Hajlandóak vagytok ezt megélni? Akkor járjatok e cél szerint, gyermekek, mert már mindent elmondtunk nektek.
Amikor látjátok a világ gyötrelmét, a lelkek gyötrelmét, az emberi ostobaságot, ne maradjatok ott. Legyetek mindannyian azok, amit az emberiségtől vártok, amit megköveteltek egymástól, és amire vártok, hogy megtörténjen a másikban, anélkül, hogy azon tűnődnétek, hogy mi történik bennetek.
A haldokló bolygó szolgálatának módja az, hogy egyre mélyebb egységben éljünk Istennel és Törvényeivel.
A haldokló emberiség szolgálatának módja az, hogy kitágítsátok a tudatotokat, és azzá váljatok, amit már tudtok, hogy egyre inkább kivonjátok magatokat a világból és abból, ami benne történik, hogy segítsétek az emberiséget önmaga felemelkedésében, az emberi állapot meghaladásában.
Áldásomat adom erre.
Jöjjenek ehhez az oltárhoz azok, akik arra törekszenek, hogy Szent József gyermekeivé és barátaivá szenteljék magukat.
Hozzatok füstölőt és vizet az áldáshoz.
Gyermekeim, Isten soha sem kér tőletek olyasmit, amit nem tudtok teljesíteni vagy megélni. Ezért, hogy meg tudjátok élni mindazt, amit mondtam nektek, elhozom nektek a Mennyei áldást, Isten Lelkének Leheletét, hogy megújíthassátok felszenteléseteket, az átalakulási fogadalmatokat és lelketek erejét, hogy túlléphessetek az emberi korlátokon, és ahogy tudtok, mindenki a maga idejében, mindenki a maga lépésében megélhesse az Isteni Célt, azt a Gondolatot, amit Isten mindannyiótoknak szánt.
Ne azt keressétek, amit Isten másoknak tartogat; azt keressétek, amit Isten nektek tartogat, ami egyedülálló, ami tökéletes, és amire, mint egy egyetemes kirakós játék darabjára, a Teremtőnek szüksége van a tudatotokra, hogy Terve teljes legyen.
Ezért ezen a pünkösdi napon, amikor Isten Szelleme elkíséri az emberek gondolatait, hogy megújítsa Jelenlétét azokban a szívekben, amelyek megnyílnak és igent mondanak Neki, ezzel a Szent Jelenléttel, ezzel az Isteni Lélegzettel megáldalak és megszentellek benneteket, a Karomba helyezlek benneteket, Szívem közelébe, hogy mindig közbenjárjak a lelketekért.
Amikor a segítségemet kéritek, Én leszek az atyátok és a barátotok, akire számíthattok, aki mindig odafigyel könyörgéseitekre, és aki Mária Szeplőtelen Szívével együtt kézen fogva vezet benneteket a Krisztussal való találkozáshoz.
Mosson meg és tisztítson meg benneteket ez a víz.
Szabadítson fel és alakítson át benneteket ez a füstölő.
Hasson át benneteket az Isteni Kegyelem, és örökítse meg a lelketekben az Isten Célja iránti elkötelezettséget.
Lucía de Jesús nővér:
Énekeljük el a "Lelkek Atyja" című dalt, mialatt megkapjuk ezt az áldást Szent Józseftől, és mialatt megújítjuk a felszentelésünket.
Megáldalak és felszentellek benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Köszönöm, hogy itt vagytok, és hogy igent mondtatok az isteni hívásra és a lelketek kiáltására.