Egy lélek, amely az Örökkévalóság és a Paradicsom megismerésére törekedett, és amely naponta keresett érdemeket, hogy kiérdemeljen egy helyet a Mennyországban, megkérdezte az Urat arról, hogy miként érdemelhetne ki egy helyet az Ő oldalán, mondván: "Uram, a földi élet, bár szent, túl kevés nekem. Lelkem szenvedélyesen vágyik arra, hogy Veled lehessen az Örökkévalóságod Paradicsomában. Mondd hát, kedves Istenem, hogyan maradhatok Melletted a Végtelenben?"

És az Úr mély szeretettel és bölcsességgel így válaszolt neki: "Kis lelkem, mi számodra a Paradicsom? Hogyan gondolod a szívedben, hogy az Én országomban van élet? Azért teremtettelek, hogy benned lakozzam; így akarom megértetni veled, hogy nem kell vágyakoznod a Mennyországba, hogy Mellettem legyél, hanem hogy felfedezz Engem magadban. Boldog és áldott az a lélek, amely tudja, hogyan találja meg Velem az egységet saját lényegében, az a lélek, amely nem önmagán kívül keresi, hanem belül, saját belső mélységeiben.

Olyan sok lélek van, aki azt mondja, hogy Velem akar lenni, de hányan vannak azok a lelkek, akik csendben megállnak, hogy megtaláljanak Engem a saját lényegükben?

Sokan vannak azok a lelkek, akik azt mondják, hogy jobban szeretik az Én Országomat, mint a világot, de hányan vannak azok, akik félreteszik a világ dolgait, akár csak egy pillanatra is, hogy saját szívükben keressék az Én Országomat, és megismerjék azt az Országot?

Sokan vannak azok a lelkek, akiknek vannak Ismereteik Rólam, akik ismerik Szavaimat és azt mondják, hogy szeretik azokat, de hányan vannak azok, akik, nem elégednek meg azzal, hogy oktatásban részesültek valamiről, hanem igyekeznek megismerni és megtapasztalni azt, amit megtanultak?

Kis lelkem, az Én Országom benned van, ahogyan Én is benned vagyok, és az út ahhoz, hogy megtalálj Engem, egyszerűen az, hogy igazán, őszintén és szeretetteljesen keresel Engem. Amikor egyszerűen megállsz, hogy megtalálj Engem magadban, látni fogod, hogy Titkaim nem a csillagokban rejtőzködnek. Paradicsomom nemcsak a Mennyben van, hanem benned is".

Gyermekeim, ez a párbeszéd ösztönözzön benneteket arra, hogy keressétek Istent önmagatokban, és ne csak megismerjétek, hanem minden nap meg is tapasztaljátok az Ő titkait.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely az Istennek való átadás útján halad, egy nap, miközben átélte a belső döntés egy mély pillanatát és megkísértették a világ erői, arra gondolt, hogy mindent elhagy, és beleveti magát az élet örömeibe és illúzióiba. Ez a lélek kísértésbe esett, mert azt gondolta és érezte, hogy az önátadás értelmetlen, hogy az élet fejlődése szempontjából lényegtelen, és hogy annyi erőfeszítés ellenére sem sikerül növekednie – ezért jobb lenne elhagyni ezt az utat, és belevetni magát a világba.

Miközben belsőleg azt tervezte, hogy elhagyja a szellemi utat, úgy érezte, hogy nem tudja megtenni, és hogy valami Istenhez köti őt. Félelmet és felháborodást érezve kezdte kérdezgetni az Urat, mondván: "Mondd, Uram, miért kötsz engem a Szívedhez? Miben különbözöm Tőled, ha mindig ugyanaz a láthatatlan és tökéletlen lélek vagyok a Te teremtésed végtelenségében? Miért nem engeded meg nekem, Istenem, hogy elhagyjam ezt az utat, és a világba vetve magam megtanuljam, hogy más utakon is megtaláljalak Téged úgy, mint ezen az úton?”

És mosollyal az arcán, megmutatva mennyei könyörületességét, az Úr így válaszolt: "Dönthet-e egy szerv magától úgy, hogy kimegy és a testen kívül él? Bármennyire is szeretne függetlenné válni a testen belül, és ez betegségeket és egyensúlyhiányt okoz, ez a szerv nem mehet ki magától. És ha egy nap, annyi betegség után, kivennék abból a testből, gondolod, kis lélek, hogy túlélné?

Ilyenek azok a lelkek, akik elkötelezték magukat Nekem. Minden általam teremtett lélek az Én Misztikus és Végtelen Testem sejtje, de azok, akik elkötelezték magukat Nekem, olyan szervek Bennem, amelyeknek alapvető szerepük van az élet fejlődésében, és bár nem érzékelik, de részei egy végtelen Munkának, amely nem kezdődik és nem is ér véget ebben a világban. Mivel ez így van, szeretett lélek, nem Én vagyok az, aki Szívemhez kötlek, és nem engedem, hogy más utakat kövess, hanem saját életed és a Velem való egyesülésed állapota az, ami miatt úgy érzed, hogy minden kísértés ellenére nem tudsz más utat választani.

De ez a pillanat számodra nem alkalmas a legtisztább gondolatod kifejezésére. A vakság és tudatlanság időszakán mész keresztül, amikor felhők borítják az arcodat és a szívedet, és nem látod vagy érzed az igazságot. Ahhoz, hogy ez az igazság feltáruljon előtted, ne fordulj el Szeretetemtől, és ne hagyd abba, hogy azért kiálts, hogy könyörüljek rajtad. Annak ellenére, hogy a sivatagban vagy, erőt adok neked a kitartáshoz. És még a belső szárazságban is érezni fogod, hogy Forrásom újra felszínre tör benned a mélység mélyén. A zűrzavaros időkben se hagyd abba a keresésemet, és Én békét adok neked."

Gyermekeim, ebben az Istennel folytatott párbeszédben találjanak erőt a mai elvakult lelkek, hogy keressék a Fényt és hogy Irgalomért kiáltsanak.

Áldásom van erre. 

Legtisztább Szent József

Őrizd meg szíved békéjét az Isteni Irgalmasság Forrása által, és légy eszköz Isten számára, hogy kiáraszthassa A Kegyelmét a világra.

Emélkedj a bolygó, a lelkek és a Teremtés nagy szükségén; és erősítsd meg a hitedet az Isteni Irgalmasságban, abban a bizonyosságban, hogy a szívek megtalálják általa a reményt az újrakezdéshez.

Ne legyen örökkévaló bűn az Isteni Irgalmasság Forrása előtt. Ne maradjon nyitott seb azon túl, amelyből a megbocsátás és a megváltás Kegyelme árad a világ számára.

Ebben az időben Isten mindent megad neked, hogy ne csak megéld a megváltást, hanem hogy az emberiséget erre az útra vezesd. Légy hálás minden nap, hogy Ő az imádság és a szeretet választásának útjára helyezett, és félelem nélkül éld meg az ehhez vezető tanulságokat.

Erősítsen meg minden egyes tapasztalat ebben az időszakban. Vezessen minden egyes pillanat a szeretet megtapasztalásához.

Atyád és Barátod,

Legtisztább Szent József

Betlehem felé menni annyit jelent, mint elindulni az ismeretlenbe, várakozásoktól mentesen és tele azzal a bizonyossággal, hogy Isten Terve és ígéretei beteljesednek.

Betlehem felé menni annyit jelent, mint követni az Atya Akaratát, amely életetek eseményeiben nyilvánul meg, békével és hálával, abban a bizonyosságban, hogy minden a mennyei Tervek szerint teljesül.

Bár az út hosszú és fárasztó, bár a megszállás helyei zárva vannak, és a megaláztatás az a pohár, amelyet Isten ad, hogy megigyátok, menjetek tovább és bízzatok.

Betlehem felé menni annyit jelent, mint elhagyni az álmainkat, törekvéseinket és vágyainkat; elhagyni a terveinket és gondolatainkat arról, hogy Isten Terve hogyan fog beteljesedni, mert a Teremtő mindig meg fog lepni bennünket.

Betlehem felé menni azt jelenti, hogy hagyjátok, hogy átalakuljatok és csiszolódjatok az út során, hogy amikor eléritek az egyszerű jászolt, végre megértsétek a Teremtő Akaratát, és hálát adjatok a Bölcsességéért.

Betlehem felé menni annyit jelent, mint tudni,hogyan fogadjuk el a nehézségeket és a megpróbáltatásokat, és még annyi megaláztatás után is készek vagyunk arra, hogy megbocsássunk, mint az, aki bennünk született, és Aki el fog jönni, hogy mindent megbocsásson.

Betlehem felé menni annyit jelent, mint mindig igent mondani Istennek, és kitartani, még akkor is, ha az emberek nemet mondanak nektek.

Betlehem felé menni annyit jelent, mint engedélyt adni az új élet megjelenésére, és nem félni mindazoktól a korrekcióktól és átalakulásoktól, amelyeket ez az új ember fog előidézni bennetek és a Föld történelmében.

Betlehembe érkezni és szülni egy új ciklus első lépése. Ott, Betlehemben fogjátok megérteni az Isteni Akaratot erre a bolygóra vonatkozóan, mert ott találjátok meg az alázatot, az egyszerűséget, a népek, kultúrák, vallások és szívek közötti egységet, és mindenekelőtt a mindent megújító szeretetet.

Hagyjátok, hogy Betlehembe vezesselek benneteket, és ott minden elkezd beteljesedni. Ez az út bennetek van.

Áldásomat adom, hogy megtaláljátok.

Atyátok és Barátotok,

Legtisztább Szent József