Keresztre feszítésétől kezdve örökre vér és víz folyik Krisztus Szívéből, apránként csöpögve a világra és a teremtésre. Valahányszor az Ő Isteni Irgalmához imádkoztok, valahányszor e törvény szerint éltek, és könyörületesek vagytok, ezek a Vér- és Vízcseppek megérintik a lelkeket, megmossák a szemüket, hogy új utat lássanak, és megmossák a szívüket, hogy méltók lehessenek arra, hogy ezen az úton haladjanak.

Gyerekek, ezekben az időkben meg kell tanulnotok szemlélni és szeretni üdvösségetek jeleit, mint például a Krisztus Szívéből fakadó Vért és Vizet.

Ahhoz, hogy a szívetek egyensúlyban maradjon, hogy a szellemi életben valódi alapokkal növekedjetek, nem elég a saját erőfeszítéseitekből és tudásotokból, vagy a kapott Kegyelem egészéből élnetek, meg kell tapasztalnotok azt az önátadást és szeretetet is, aminek az átélésére a Krisztus áldozatán való elmélkedés késztet.

Krisztus Vérében egy egyedülálló erő rejlik: az az erő, amely helyreállítja, meggyógyítja és megváltja azt, ami lehetetlen. Krisztus Vére minden megváltás alapja, ez a szellemiség értelme ebben a világban, ez a szentség titka, az önátadás kapuja, az egész Teremtés szeretete legmélyebb titkainak a kinyilatkoztatása. Ahhoz, hogy elmélyedjetek ebben a titokban, elég őszintén Irgalomért kiáltani, szellemileg szemlélni Krisztus Keresztjét, amely mindig az emberi tudat belső síkjain emelkedik, újra többször átélni Kínszenvedését, hogy újra megtaláljátok az életetek értelmét.

Ha szemlélitek Krisztus Vérét, felfedezitek Szent Szelleme Ajándékait, a Szentháromság Istene egységét, Aki minden pillanatban Szeretetből odaadja Magát; újra átélitek annak az alázatos tudatát, hogy kicsinyek vagytok egy végtelen Szeretet előtt, és ugyanakkor azt a Kegyelmet, hogy elhívásotok van arra, hogy utánozzátok.

Imádkozzatok Irgalomért, és tapasztaljátok meg az összes valódi szellemiség alapját. Krisztus Vérében van az összes vallásos élet alapja. Imádkozzatok egymásért Krisztus Vérét szemlélve, és főleg adjátok meg magatokat a Kereszt lábánál, és így meg fogjátok érteni azt, amit mondok nektek.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Amikor egy lélek elkötelezi magát Isten mellett, Ő türelmesen vezeti a lelkét az önátadás útján.

Először is arra ösztönzi, hogy változtassa meg az életét, hogy az útját arra az útra terelje, amely az Ő Szívéhez vezet, és nem a világhoz. Apránként olyan lehetőségeket, jeleket, találkozásokat helyez útjára, amelyek arra inspirálják, hogy új lépéseket tegyen Isten Szíve felé.

Ahogy ez a lélek megismeri Isten Szeretetét és bízik benne, a Teremtő új dolgokat kezd kérni tőle, új önátadást, új lemondásokat, amíg el nem éri a lélek számára a végső pontot, amikor az Úr nagyobb lemondást, az élet teljes átalakulását kéri tőle.

Amikor a lélek beleveti magát az önátadás ismeretlen mélységébe, felfedezi, hogy Isten Kezébe, a Szeretet kimeríthetetlen Forrásába esett, amely a lemondást megtanuló és az élő önátadás kockázatát vállaló lélek mélyén rejtőzött.

Az Isten Szeretetétől ihletett lélek ezen az úton is sok ajánlatot tesz, mindent az Ő Kezébe helyez, de azt ajánlja fel, amit ismer, amit már átadott, amikor a mélységbe ugrott. Ekkor az Úr ajtót nyit tudatának mélyén, és rámutat arra, hogy hol van az, amit át kell alakítani.

Egy új, ismeretlen szakadék tárul elénk. A lélek szembesül tudatának olyan aspektusaival, amelyek olyanok voltak, mint rejtett kincsek: képességei, vonzereje, önbizalma, legrejtettebb hiúságai.

És bármennyire is folytatja az élete Istennek való felajánlását, Teremtője mindig mélyebben keresi lénye mélyén az önátadás fókuszát, azt, amit ki kell üríteni a szívéből. És néha ez fáj, és a lélek szenved, de tudja, hogy minden hely, ami kiürül a szívéből, a tudatából, lényének rejtett teréből, az az, amit Isten Szívének, az Ő Szeretetének, az Ő Lelkének adományoz, hogy ott legyen édes, tiszta és kész lakhelye.

Gyermekek, az önátadás útja örökkévaló, mélységes, az ürességhez vezető út, ugyanakkor az egésszel való egységhez vezető út.

Ezért soha se gondoljátok, hogy mindent feladtatok, hanem mindig engedjétek, hogy Isten mélyebbre hatoljon. És bármennyi fájdalmat is okoz néha, legyetek a tudatában annak, hogy a fájdalom emberi, és hogy a bennetek lévő Isteni Jelenlét majd helyrehozza.

Ma és minden pillanatban felajánlom az Atyának mindazt, ami vagyok, ami Bennem van, és mindazt, amit teszek, élek, tapasztalok, gondolok és beszélek a világnak, mert a megadás örök.

Arra hívlak benneteket, hogy kövessétek ezeket a lépéseket, és minden nap mélyítsétek el az Istennel való egységeteket. 

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József