Annyiféle párbeszéd van Istennel, ahány ezredmásodperc van a világ idejében. A lélek minden pillanatban párbeszédet folytat Teremtőjével, megvallja, elmondja Neki szükségleteit és vágyait, bánatát és örömét, panaszát és háláját, csendjét és énekét, szorongását és békéjét. És még azok is, akik azt mondják, hogy nem hisznek Istenben, párbeszédbe lépnek az Úrral, lelkük túlmutat minden hitetlenségen, mert a párbeszéd a Teremtővel olyan természetes, mint a légzés és az élet.

Minden párbeszéd, amelyet elmondtam nektek, lendületet ad ahhoz, hogy tudjátok, hogy Isten nemcsak meghallgatja lelketek legmélyebb kérdéseit, hanem mindegyikre Bölcsességgel, Könyörülettel és Szeretettel válaszol. Ezért, gyermekeim, nemcsak beszélnetek kell Isten előtt, hanem csendben is kell maradnotok, hogy meghallgassátok Őt.

Imádkozni annyit jelent, mint párbeszédet folytatni a Teremtővel, és a párbeszéd nem csak szavakból, de csendből is áll. Készítsétek hát fel a szíveteket, hogy Isten is helyet találjon a lelketekben, hogy beszélhessen hozzátok, hogy Ő kezdeményezhesse a párbeszédet, hogy kijavíthassa az életeteket, hogy inspiráljon és vezessen benneteket, hogy megmutassa az utat és megtanítson arra, hogy visszatérjetek, ha rossz úton jártok.

Van bennetek egy híd az Atya Szíve felé, egy olyan híd, amelynek mindig készen kell állnia, hogy összekösse a dimenziókat, hogy mindig kapcsolatot létesítsen a Teremtő és teremtményei között.

Így, gyermekeim, képesek lesztek arra, hogy meghallgassátok Istent, és nem kételkedtek abban, hogy Ő az, Aki a szívetekhez szól. Isten Békét, Alázatot és Irgalmat közvetít, de Igazságosság és Igazságszolgáltatás által is beszél. Mindenben érezzétek az Ő mélységes Szeretetét az élet iránt.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

A felébredt emberi lény olyan, mint egy homokszem a tenger előtt.

Ahogy aludt, távol volt a víztől, és belső szárazságának vadonjában még az óceán létezését sem tudta elképzelni.

Egészen addig, amíg egy nap Isten Szellemének  Lehelete meg nem érinti a szívét, meg nem mozdítja az életét, és a tengerpart felé nem löki. Ott az a kis homokszem elkezdi megérteni az élet és a Teremtés mérhetetlenségét.

Megérti, hogy nem csak sivatag és szárazság létezik, hanem egy óceán is. Látja azt, érzi vizének hűvösét, de csak elképzeli, milyen lehet benne az élet.

Mígnem egy nap Isten Szellemének Lehelete ismét megmozdítja, löki és átalakítja az életét, közelebb viszi a vízhez.

Amikor Isten megmozgatja a teremtés tengerét, és Kegyelmet ad a kis homokszemeknek, egy hullám közeledik hozzájuk, és néhány pillanatra a kis szemek elmerülnek az óceán vizében.

Aki felülről látja az óceánt, az tudja, hogy az a homokszem csak Isten nagy impulzusának lágy habját ismeri, és hogy ennek a lendületnek a forrása egy hatalmas, élettel teli óceán.

De a homokszem, amely néhány pillanatra elmerül a vízben, azt hiszi, hogy már ismeri az óceánt, hogy tudja, milyen az élet benne, és hogy megérti, milyen a teremtés vizében elmerülni.

De egy homokszem csak akkor ismeri meg valóban az óceánt, gyermekek, amikor annak mélyére kerül; és miután megtapasztalta a benne lévő életet, az a homokszem feloldódik, és a végtelenben magává az óceánná válik. Ekkor lesz képes megismerni a Teremtés igazságát, mert része lesz annak.

Amíg ez a pillanat el nem jön, a homokszem hosszú utat jár be, amelyen megnyílik Isten Szelleme előtt; és Ő megmozdítja, és átalakítja az életét és legmélyebb struktúráit, lebontja bizonyosságait, és új igazságot mutat neki.

Az igazság mindig ugyanaz, de kiszélesedik, elmélyül és gazdagodik, amíg a tudat nemcsak megérteni tud valamit, hanem annak a részévé is válhat. Ezen a ponton már nem lesz szükség a megértésre, és minden beteljesedik.

Kis homokszemek a tenger előtt! Hagyjátok, hogy az isteni impulzusok hullámai egyre mélyebbre és mélyebbre vigyenek benneteket Isten Szívének óceánjába, és oldódjatok fel abban minden egyes új impulzus által, amíg el nem jön az a nap, amikor örökre beleolvadtok.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József 

Szeresd és tiszteld Isten erre a világra és az összes szívre vonatkozó Tervét. Mélyítsd el magadban életed igazi értelmét, és hagyd, hogy ez a szellemi elmélyülés legyen a növekedésed alapja, legyen az, ami minden nap előrevisz, mindannak ellenére, ami a világban történik.

Meditálj a lényegeden, és igyekezz többet megtudni magadról, meditálj azon, hogy mi tesz téged istenivé, azon az elven, amely a teremtésed eredetére vonatkozik. És onnan engedd meg a tudatodnak, hogy magasabb, szellemi és isteni valóságokba merüljön el, amelyek belső táplálékot adnak neked ahhoz, hogy ebben a világban, ebben az időben megmaradj.

Fiam, azért mondom el neked mindezeket a dolgokat, mert csak akkor leszel képes arra, hogy átvészeld ezeket az időket, ha szellemileg megerősíted magad. Ellenkező esetben a világ ostromai és hatásai összezavarják elmédet és szívedet, és többé nem fogod tudni megkülönböztetni, hogy mi az igazság és mi az illúzió.

Csak a kitartó szívek maradnak meg a világban, mint egy új élet magjai. Bennük teljesül az Isteni Akarat, és odaadásuk érdemeket fog teremteni, hogy e hatalmas Mennyei Teremtés más lényei is lehetőséget kapjanak arra, hogy tovább fejlődjenek, növekedjenek és közelebb kerüljenek Istenhez, visszatérve Eredetükhöz.

Ezért ebben az időszakban mindenekelőtt merülj el mélyen a belső világodban, és törekedj arra, hogy megismerd magad, nem mint emberi személyiséget, hanem mint isteni teremtményt. Hogy egész tudatod tudja, hol ér véget az illúzió és hol kezdődik az igazság, ismerje meg ezen élet téveszméinek határát, és így képes legyen arra, hogy legyőzze saját emberi állapotát, és isteni diadallá váljon.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Légy irgalmas azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van a megváltásra, és akik elvesztek gőgjük, büszkeségük és hiúságuk miatt. Ne feledd, hogy a tökéletesség Istenben lakozik, és hogy ezen a földön mindaz, ami létezik, a fejlődés folyamatában van.

Szeresd testvéreid növekedését, hogy ösztönzést találjanak benned az átalakuláshoz, és ne egy falat, amely előtt megállhatnak.

Légy irgalmas azokkal, akik a legkevésbé érdemlik meg, mert ez az Isteni Irgalmasság lényege.

Légy irgalmas önmagadhoz, de nem azért, hogy  engedj a hibáidnak és a nyomorúságaidnak,   hanem azért, hogy nyomorúságos lényként te is részesülhess az Isteni Irgalomban, és ennek a Kegyelemnek a hordozója lehess a Föld számára.

Az irgalom az élet lényege. Isten az Irgalmasság cselekedetével teremtette az embereket, és ugyanezzel a cselekedettel veszi rá őket, hogy az Ő Szívéhez vezető úton járjanak.

Ebben az életben ahhoz, hogy elérjük Istent, elég, ha megnyitjuk magunkat az Irgalom befogadására, ha megengedjük magunknak, hogy Irgalmat adjunk, és mindenekelőtt, ha az Isteni Forrás eszközévé válunk.

Atyátok és barátotok,

Legtisztább Szent József