Míg a káosz szétárad, és az emberi jólét  táplálja a téveszméit, a lelkek, akik már  kezdettől fogva elkötelezték magukat Krisztus mellett, szemlélik saját életüket, keresik az értelmét, de nem találják.

Amikor a hamis emberi erődítmények és a homokra épített összes vár elkezd összedőlni, a lelkek, akik már kezdettől fogva elkötelezték magukat Krisztus mellett, körülnéznek, keresik, hogy mire támaszkodhatnának, de nem találják.

Így elkezdik megvizsgálni a saját szívüket; így a szemük az Ég felé fordul, és saját magukban rátalálnak lelkük mély csendjére, amely belefáradt az elveszettségben való és a valóságos céltól eltávolodott üres életbe.

És a Végtelen Szívében, a Teremtés központjában, megtalálják Isten ragyogó tekintetét, amely sugárzóbb, mint ezer nap, tele ismeretlen Szeretettel, amely átöleli, támogatja, felébreszti és életük célja felé vezeti őket.

A Teremtő a nevükön, - valódi és elsődleges nevükön - hívja a lelkeket, hogy felébredjenek, mert nem a világban és a téveszmékben fogják megtalálni legmélyebb kérdéseik értelmét és  az  azokra szóló válaszokat.

Gyermekek, az emberi élet, ahogyan napjainkban megnyilvánul, elveszíti az értelmét és csak az ember törékenységét és tudatlanságát fedi fel, amikor elválik Istentől, és következésképpen el van választva saját magától, saját belső igazságától.

Ne féljetek elveszíteni azt, ami már elveszett; ne féljetek elengedni azt, ami már megtörtént; ne féljetek hagyni meghalni azt, ami sohasem élt, mert amint elengeditek a téveszméket, meg fogjátok találni a teljességet.

És azon fogtok tűnődni, hogy hogy lehet az, hogy ilyen sokáig rabok voltatok egy láthatatlan és hamis hálózatban, amely egyetlen csapással eltűnik.

Azok a lelkek, akik meghallják Isten Hangját, válaszoljanak az Ő hívására. Eljött az idő.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Gyermekem, az asztalnál ülve Uraddal imádkozz az összes életért, az összes lényért, azokért, akik elvesztek a saját tudatlanságukban, azokért, akik nem ismerik fel Őt, aki megtörte a Kenyeret és odaadta Magát, hogy jóvátegye a világ bűneit.

Az asztalnál ülve Uraddal szemléld az élet teljességét, minden pillanat mélységét, a minden mozdulatban rejlő nagyszerűséget, Isten figyelő szemét a Földön, az Ő Szellemét, amely elárasztja az egész teremtést.

Figyeld meg, hogy Isten ideje összekapcsolódik a földi idővel, és egy pillanatra semmi sem különül el.

A Fiú és az Atya Egy a Vigasztaló Szellemmel, és a ti kis lényetek is részesül az isteni egységben.

Az asztalnál ülve Uraddal légy hálás minden felajánlásért, minden szóért és minden csendért, minden gesztusért és mozdulatért, minden csendes pillanatért. Mindez egy egyetemes, mennyei és emberi szertartás része, amely megmutatja, hogy mi is az ember valójában az egész Teremtés számára.

Hagyd, hogy megmossák a lábadat, hogy megtisztítsák a szellemedet és megváltsák a lelkedet.

Így emlékezz lényed tisztaságára, és engedd, hogy lábad megtisztuljon a múlt porától, nyisd meg magad az Isten Szívéhez való visszatérés új és örökkévaló útja előtt, egy olyan út előtt, amelyet áldozatban, szeretetben és az Isteni Tudattal való tökéletes egységben jársz be.

Krisztus által megmosakodva a szellemed eggyé válik Vele. Kenyér vagy, az oltáron átadott Kenyér része.

Vér vagy, a Golgotán kiontott Vér része. És ahogyan örökkön-örökké megújul Urad felajánlása, úgy kell megújulnia a te önfelajánlásodnak is.

Ülj tehát ismét a megújulás asztalához Uraddal és Isteneddel, Testvéreddel és Barátoddal, Atyáddal, Férjeddel és Társaddal, saját szíveddel, mivel arra hívtak el, hogy eggyé válj Krisztussal.

Fogadd el Testét és Vérét, és újítsd meg az önátadást. Add át tested, véred és életed Annak, aki minden nap mindent megad neked. Tapasztald meg az önátadás kinyilatkoztatását az Úrvacsora titkában.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József