Bármikor, amikor békéért kiáltotok, ott leszek. Szívem odafigyel minden egyes könyörgésre, minden egyes kiáltásra, minden egyes őszinte szívre, amely felgyújtja lényének fényét, még a bolygó tudatának legmélyebb szakadékaiban is.

Amikor szívből imádkoztok, hangotok olyan, mint a dallamok, amelyek áthallatszanak a dimenziókon és elérik a mennyei oltárokat, és megérintik Isten Szívét, aki gyermekei könyörgésére kegyelemmel, gyógyulással és Irgalommal válaszol, azzal az Igazsággal, amely felébreszti őket a világ álmából és visszavezeti őket az Ő Szívéhez.

Amikor imádkoztok, ne feledjétek, hogy valóban imádkozzatok, figyeljetek oda minden szóra, leheljetek életet minden szóba, amit kimondtok, énekeltek és felajánlotok, mert az ima csodája még mindig titok az emberi szív számára. De ma azt mondom nektek, gyermekek, hogy ez a titok, amelyet a szívetekben tartotok, feltárja az emberi lények valódi lehetőségeit.

Amikor őszintén imádkoztok, és legyőzitek a szégyent, a félelmet és az emberi állapotot, akkor tudjátok megtapasztalni, hogy kik is vagytok valójában, és felfedezitek legtisztább éslegszellemibb lehetőségeiteket.

Nem az egyetemes életről beszélek nektek, nem az anyagi valóságokról beszélek nektek, hanem a lényetekről, arról, ami istenivé tesz benneteket, és amiről sokan azt hiszik, hogy ismerik, érzik, és az Ő vezetése alatt élnek, pedig ez nem így van.

Minél többet imádkoztok, annál inkább felemelkedhettek a tudat eme mély terébe. Amikor félreteszitek a félelmeiteket és mindent, amit gondoltok magatokról, amikor Isten, és csakis Isten Jelenlétébe helyezitek magatokat, hogy mély párbeszédbe lépjetek a Teremtővel, akkor elkezdhetitek önmagatok megismerését.

Az önismeret a gyónással kezdődik, amikor megengeditek magatoknak azt, hogy átlátszóak legyetek, rétegek, fátylak nélkül, és megengeditek magatoknak azt, hogy ne csak felfedjétek magatokat Istennek, hanem hogy Isten legyen az, Aki megérint benneteket a Kezével, és megmutatja nektek azt, amit még nem tudtok magatokról.

Hogy miért mondom el nektek ma ezeket a dolgokat?

Mert ez az elmúlt néhány év szintézise amelyet el akarok mondani nektek: imádkozzatok őszintén, gyónásban, Isten előtt, és szabaduljatok meg mindattól, amit hisztek magatokról. Szabaduljatok meg a félelemtől és attól a szégyentől, hogy nem az vagytok, amit oly sokáig felépítettetek a Földön és azon túl, és hagyjátok, hogy Isten Keze megtisztítson benneteket, és hogy megmutasson nektek valamicsodálatosat magatokról, hogy semmik vagytok, csak egy lényeg, tiszta, isteni, a Teremtő része, amely képes arra, hogy újrateremtse és megújítsa az egész Teremtését.

Minden alkalommal, amikor imádkoztok, legyen igaz az imátok, és apránként az életetek egy állandó gyónás lesz, amelyben már nem kell egyedül lennetek ahhoz, hogy átlátszóak legyetek, hanem minden pillanatban Isten Jelenlétében találjátok magatokat, és minden, amit tesztek, igaz lesz, mindenben a lényetek fogja kifejezni magát.

A megújulás és a hálaadás napján azért jöttem, hogy elmondjak nektek valamit, amiről azt hiszitek, hogy már tudjátok, de valójában még mindig meg kell kockáztatnotok, hogy felfedezzétek. Folyamatosam imádkozzatok addig, amíg semmik nem lesztek, és mindent meg nem találtok, amíg fel nem fedezitek a titkokat.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Gyermekeim, ahhoz, hogy megőrizzétek az egyensúlyt az átmeneti időkben,  a tudatotoknak mostantól kezdve el kell fogadnia  az önzetlen szolgálat és az állandó önfeláldozás szeretetét. Ez az elszántság a feltétel nélküli szolgálatra az, amely testben és lélekben meg fog benneteket újítani, és lehetővé teszi számotokra, hogy fenntartson benneteket az Isteni Kegyelem.

A mások szolgálatára és segítésére való törekvés arra készteti a tudatotokat, hogy Isten Szívéből merítsenek bölcsességet és megkülönböztető képességet, gyógyítást, szeretetet és békét, még a legnehezebb helyzetekben is.

Ez így lesz, gyermekeim, mert Isten megadja nektek azokat az eszközöket, amelyekre szükségetek van ahhoz, hogy betöltsétek a küldetést, amelyet lelketek elvállalt.

Abból az okból, hogy ne legyetek kiegyensúlyozatlanok, őrültek vagy szomorúak, amikor már nincs hova tartoznotok, csak egyedül Istenhez, most kell elkezdenetek szeretni a szolgálatot, szeretni a felebarátotok megsegítését, szeretni és teljesíteni Isten Tervét, szeretni azt, hogy elérhetőek legyetek, szeretni azt, hogy a Teremtőben és ne önmagatokban legyetek, mert így fogjátok legyőzni nemcsak a megpróbáltatásokat, amelyek jönni fognak, hanem lehetővé teszitek, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szeretete megújuljon és győzedelmeskedjen bennetek.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely félt Isten Igazságosságától, állandóan Irgalomért imádkozott és kiáltott, és egy napon, amikor úgy érezte, hogy az igazságszolgáltatás ciklusa elérkezett a világra, megkérdezte az Urat, mondván: "Uram, Te, aki a Szeretet, a Kegyelem és az Irgalom Istene vagy, aki képes voltál odaadni Magadat a Kereszten a világ megváltásáért, magyarázd meg nekem, hogy mi az igazságosság, és hogyan tudja a Szeretet Istene az Igazságszolgáltatást alkalmazni gyermekeivel szemben".

És az Úr békével tekintett erre a lélekre, és így válaszolt neki: "Szeretett lélek, nem ismered Isteni Igazságosságom valódi jelentését. Szívem Igazságossága egy Törvény, amelyet olyan nagy szeretet hat át, mint az Isteni Irgalom. Míg az Irgalom felemeli azokat, akik vakok, és megadja nekik Királyságom legjavát, még a tudatlanoknak is, addig Igazságosságom először megmossa a szemüket, megnyitja őket, és tudatosítja a lelkekben mindazt, amit már megadtam nekik.

Miután kiárasztottam Irgalmamat a szívekre, és látom, hogy még mindig elmerülnek a közömbösségben, a hálátlanságban és az öntudatlanságban, Szellemem Igazságot áraszt rájuk. Az Igazságosság pedig a Szívemből érkező Szeretet sugara, amely megrázza a lelkeket, és lerombolja legmélyebben gyökerező illúzióikat, hogy felismerhessék az igazságot és bűnbánatot tarthassanak.

A lelkekben nem az Én Igazságosságom okozza a szenvedést, hanem saját tudatlanságuk, mert tudatosult bennük, hogy homokos alapokon álltak, miközben Én oly sokszor felajánlottam nekik Szívem szikláját.  Kis lélek, az igazságszolgáltatás  Szeretetem része, hogy egyetlen gyermekem se maradhasson a világban anélkül, hogy felébredne, és ne érzékelné, hogy valójában mi is ő, és hogy milyen úton kell járnia.

Ezért ne szenvedj az Igazságossággal szemben, hanem csak imádkozz, hogy ez az új lehetőség, amely az Igazságosság törvénye által jön, ne legyen hiábavaló a tudatlan lelkek számára, és hogy első lépésként lássák ezt az isteni korrekciót ahhoz, hogy egyenesbe hozzák útjaikat".

Gyermekeim, tanítson meg benneteket ez a párbeszéd arra, hogy szeressétek Istent, Irgalmát és Igazságosságát, és hogy megértsétek, hogy a törvények cselekedetei igazságosak és hogy tele vannak a lelkek iránti mennyei szeretettel.

Áldásomat adom erre

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely az Istennek való átadás útján halad, egy nap, miközben átélte a belső döntés egy mély pillanatát és megkísértették a világ erői, arra gondolt, hogy mindent elhagy, és beleveti magát az élet örömeibe és illúzióiba. Ez a lélek kísértésbe esett, mert azt gondolta és érezte, hogy az önátadás értelmetlen, hogy az élet fejlődése szempontjából lényegtelen, és hogy annyi erőfeszítés ellenére sem sikerül növekednie – ezért jobb lenne elhagyni ezt az utat, és belevetni magát a világba.

Miközben belsőleg azt tervezte, hogy elhagyja a szellemi utat, úgy érezte, hogy nem tudja megtenni, és hogy valami Istenhez köti őt. Félelmet és felháborodást érezve kezdte kérdezgetni az Urat, mondván: "Mondd, Uram, miért kötsz engem a Szívedhez? Miben különbözöm Tőled, ha mindig ugyanaz a láthatatlan és tökéletlen lélek vagyok a Te teremtésed végtelenségében? Miért nem engeded meg nekem, Istenem, hogy elhagyjam ezt az utat, és a világba vetve magam megtanuljam, hogy más utakon is megtaláljalak Téged úgy, mint ezen az úton?”

És mosollyal az arcán, megmutatva mennyei könyörületességét, az Úr így válaszolt: "Dönthet-e egy szerv magától úgy, hogy kimegy és a testen kívül él? Bármennyire is szeretne függetlenné válni a testen belül, és ez betegségeket és egyensúlyhiányt okoz, ez a szerv nem mehet ki magától. És ha egy nap, annyi betegség után, kivennék abból a testből, gondolod, kis lélek, hogy túlélné?

Ilyenek azok a lelkek, akik elkötelezték magukat Nekem. Minden általam teremtett lélek az Én Misztikus és Végtelen Testem sejtje, de azok, akik elkötelezték magukat Nekem, olyan szervek Bennem, amelyeknek alapvető szerepük van az élet fejlődésében, és bár nem érzékelik, de részei egy végtelen Munkának, amely nem kezdődik és nem is ér véget ebben a világban. Mivel ez így van, szeretett lélek, nem Én vagyok az, aki Szívemhez kötlek, és nem engedem, hogy más utakat kövess, hanem saját életed és a Velem való egyesülésed állapota az, ami miatt úgy érzed, hogy minden kísértés ellenére nem tudsz más utat választani.

De ez a pillanat számodra nem alkalmas a legtisztább gondolatod kifejezésére. A vakság és tudatlanság időszakán mész keresztül, amikor felhők borítják az arcodat és a szívedet, és nem látod vagy érzed az igazságot. Ahhoz, hogy ez az igazság feltáruljon előtted, ne fordulj el Szeretetemtől, és ne hagyd abba, hogy azért kiálts, hogy könyörüljek rajtad. Annak ellenére, hogy a sivatagban vagy, erőt adok neked a kitartáshoz. És még a belső szárazságban is érezni fogod, hogy Forrásom újra felszínre tör benned a mélység mélyén. A zűrzavaros időkben se hagyd abba a keresésemet, és Én békét adok neked."

Gyermekeim, ebben az Istennel folytatott párbeszédben találjanak erőt a mai elvakult lelkek, hogy keressék a Fényt és hogy Irgalomért kiáltsanak.

Áldásom van erre. 

Legtisztább Szent József

Egy szomorúságban és keserűségben élő lélek megkérdezte az Urat, hogy mi értelme van a létezésének. Mivel tudta, hogy minden teremtmény a Szeretet kifejezésére teremtetett, és távol érezte magát attól, hogy ezt a Szeretetet megismerje és kifejezze, nem találta saját létezésének okát.

Ura Könyörületes Szemekkel nézett erre a lélekre, és egy kérdéssel válaszolt neki: "Úgy érzed, hogy nem tudod kifejezni Szeretetemet, és keserűségben és szomorúságban elmerülve élsz, de keresed-e Szívemet minden nap? Kéred-e Kegyelmemet, és törekszel-e belsőd szárazságában arra, hogy legyőzd keserűségedet, és elérd a számodra szóló Gondolatomat?"

A szenvedő és kissé elégedetlen lélek azt válaszolta az Úrnak, hogy nem keresi Őt, nem érzi Őt, csak éppen el van merülve a gyengeségeiben és a keserűségében.

Ekkor az Úr így szólt hozzá: "Te egy szeretett lélek vagy, és Én annyira szeretlek téged, amennyire te szerethetsz Engem és mindent. Azonban mióta megteremtettelek, kedves lélek, eltávolodtál az utamtól, és olyan sok ruhával és fátyollal borítottad be magad, hogy már nem tudod felismerni, ki vagy te és ki vagyok Én. Ahhoz azonban, hogy megmutathassam neked valódi arcodat, kérned kell Engem, felül kell múlnod a keserűségedet és a gyengeségeidet, a  szárazságodat és a szomorúságodat, a vágyaidat és a céljaidat, és mindazt, amiről úgy gondolkozol, hogy hogyan nyilvánulok meg az  életedben, hogyan tárulok fel előtted, és hogyan érezhetsz Engem.

Engedd, hogy cselekedjek a szívedben, és ehhez csak mondj igent Nekem, minden nap, alázattal és kitartással. Létezésed célja, hogy megtapasztald és megújítsd Szeretetemet, de ehhez a megváltás és az alázat, a lemondás és az önátadás, az önmagad legyőzése és az önátadás útja vezet, amelyben elveszíted önmagad és megtalálsz Engem, hogy csak így tudd meg, mit jelent az, hogy kifejezd és megújítsd a Szeretetemet.

Akkor kezdődik a csodám az életedben, amikor igent mondasz Nekem, de ez állandó és örökkévaló, és sokszor nem fogod észrevenni, hogy Szeretetem a szíveden keresztül munkálkodik; de mindenekelőtt bíznod kell Bennem."

Ma azért mondom el nektek ezt a rövid és mély történetet, mert a világ lelkei nem találják meg saját létezésük értelmét, de nem is keresik azt, Aki feltárhatja ezt előttük.

Nem a világban vagy az emberi célokban fogjátok megtalálni a beteljesülést és a kiteljesedést. Ahhoz, hogy megszabaduljatok a szeretetlen élet ürességétől és keserűségétől, Istent kell keresnetek, gyermekeim, és Benne a válaszokat a legmélyebb kérdéseitekre.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Amikor egy lélek elkötelezi magát Isten mellett, Ő türelmesen vezeti a lelkét az önátadás útján.

Először is arra ösztönzi, hogy változtassa meg az életét, hogy az útját arra az útra terelje, amely az Ő Szívéhez vezet, és nem a világhoz. Apránként olyan lehetőségeket, jeleket, találkozásokat helyez útjára, amelyek arra inspirálják, hogy új lépéseket tegyen Isten Szíve felé.

Ahogy ez a lélek megismeri Isten Szeretetét és bízik benne, a Teremtő új dolgokat kezd kérni tőle, új önátadást, új lemondásokat, amíg el nem éri a lélek számára a végső pontot, amikor az Úr nagyobb lemondást, az élet teljes átalakulását kéri tőle.

Amikor a lélek beleveti magát az önátadás ismeretlen mélységébe, felfedezi, hogy Isten Kezébe, a Szeretet kimeríthetetlen Forrásába esett, amely a lemondást megtanuló és az élő önátadás kockázatát vállaló lélek mélyén rejtőzött.

Az Isten Szeretetétől ihletett lélek ezen az úton is sok ajánlatot tesz, mindent az Ő Kezébe helyez, de azt ajánlja fel, amit ismer, amit már átadott, amikor a mélységbe ugrott. Ekkor az Úr ajtót nyit tudatának mélyén, és rámutat arra, hogy hol van az, amit át kell alakítani.

Egy új, ismeretlen szakadék tárul elénk. A lélek szembesül tudatának olyan aspektusaival, amelyek olyanok voltak, mint rejtett kincsek: képességei, vonzereje, önbizalma, legrejtettebb hiúságai.

És bármennyire is folytatja az élete Istennek való felajánlását, Teremtője mindig mélyebben keresi lénye mélyén az önátadás fókuszát, azt, amit ki kell üríteni a szívéből. És néha ez fáj, és a lélek szenved, de tudja, hogy minden hely, ami kiürül a szívéből, a tudatából, lényének rejtett teréből, az az, amit Isten Szívének, az Ő Szeretetének, az Ő Lelkének adományoz, hogy ott legyen édes, tiszta és kész lakhelye.

Gyermekek, az önátadás útja örökkévaló, mélységes, az ürességhez vezető út, ugyanakkor az egésszel való egységhez vezető út.

Ezért soha se gondoljátok, hogy mindent feladtatok, hanem mindig engedjétek, hogy Isten mélyebbre hatoljon. És bármennyi fájdalmat is okoz néha, legyetek a tudatában annak, hogy a fájdalom emberi, és hogy a bennetek lévő Isteni Jelenlét majd helyrehozza.

Ma és minden pillanatban felajánlom az Atyának mindazt, ami vagyok, ami Bennem van, és mindazt, amit teszek, élek, tapasztalok, gondolok és beszélek a világnak, mert a megadás örök.

Arra hívlak benneteket, hogy kövessétek ezeket a lépéseket, és minden nap mélyítsétek el az Istennel való egységeteket. 

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

A Halleluja szombatját a csend és az üresség jellemezte, a Mennyben éppúgy, mint a Földön. A Teremtő Szíve és Igéje elhallgatott, és maga Isten vonult vissza Szíve mélyére. Ott fakadt Krisztus feltámadásának ereje, az örökkévalóság bölcsessége, a Szeretet újjászületése és megújulása.

A világegyetem már nem a tudományon keresztül ismerhetné meg az örökkévalóságot és az élet meghosszabbítását. A szellemi feltámadás valami új volt, amit Isten egész Teremtésében még soha sem tapasztaltak; és még a bölcsek és arkangyalok is csendben kísérték a szeretet mozdulatát, amely Krisztus életét hívta életre az összes dimenzióban.

Szelleme, amely teljes mértékben átadta Magát, megérintette az Atyát a tapasztalatával, és visszatért a Földre, hogy megújíthassa Szeretetét.
Isten mélységes csendben kísérte a Fiából született Szeretetet. Még maga a Teremtő is tanult az Ő önátadásából és feltámadásából.

Lelke, Szelleme, Istensége, emberi és anyagi Teste meggyulladt és újjáépült a Szeretettökéletes ereje által. A Szeretet volt az a levegő, amely az Ő sejtjeiben keringett. A krisztusi kód életet adott Vérének, fizikai és szellemi szerveinek. Az élet visszanyerte értelmét.

Krisztus Szeretete tovább terjeszkedett az anyagi szinten túlra. Önátadása tovább növekedett és ismeretlen dimenziókba hatolt, mind a kozmoszban, mind az anyagi élet sötétebb dimenzióiban, az úgynevezett földi poklokban.

Mint a Teremtés tengerének egy hulláma, úgy áramlott Krisztus Szeretete a világegyetemeken és az élet megnyilvánulásain keresztül. Miközben megérintette az összes teremtményt, maga a Szeretet megtapasztalása arra késztette a Testét, hogy új, romolhatatlan életben, mindent átható, mindent átfogó életként újjáéledjen és megújuljon. Olyan életként, amelynek nincs saját dimenziója, ugyanakkor minden dimenzióban ott lakozik, örök életként, mert ez az élet Istenben, a Teremtővel való egységben való élet.

Ahogy az Atya mindenben ott van, úgy van a Fiú is. Az Ő Teste megnyilvánulhat az anyagban, mint a magasabb dimenziókban. És ahol nincs anyag, nincsenek színek és hangok, csak csendes és láthatatlan létezés, ott is jelen van az Isten Fia. Minden egyesül a Szeretetében.

Krisztus feltámadását nem lehet szavakkal vagy tudományosan megmagyarázni, mert az meghalad minden tudományt, minden értelmet és minden bölcsességet. Alleluja szombatján magaa Teremtő újult meg, és Vele együtt az egész teremtés.

A csend az egyetlen magyarázat arra, ami ott történt. A csendben megtapasztalhatjátok a mindent átölelő Szeretetet. A teljesség, a mindenütt jelenlét, az élet, minden újjá lett Alleluja szombatján, és a megnyilvánult a Dicsőség vasárnapján.

Meditáljatok, érezzétek és tapasztaljátok meg ennek az isteni élménynek a kódjait.

Atyátok és barátotok,
Legtisztább Szent József
 

Üzenet az uruguayi Nagyboldogasszony és az Isteni Szellem kolostor kertjében, ahol egy szökőkutat helyeztek el a Kerti Szűzanya képével.
 

Mint a békének szentelt forrásokból folyó víz, úgy áradjon az isteni áldás lelketekre és szívetekre, és rajtatok keresztül érje el az egész világot.

Az Isten által életetekre árasztott áldások sokszorozódjanak meg és érjék el az összes szívet ezen a világon.

Ebben az imádságnak, a szemlélődésnek, a lelkek és az Élővilág megváltásának szentelt kertben a Teremtő jóvátételt és reményt talál. Az összes ide jövő lény mindig emlékezzen arra, hogy lehetősége van imádkozni és helyrehozni Isten Szívét, ahogyan Fia tette a Gecsemáné kertben, és ahogyan Isteni Édesanyja folytatta, újra és újra, miközben imádságban utazott Krisztus Kínszenvedésének szent helyein.

Mária azért jött a Gecsemáné-kertbe, hogy ott újra átélje az Úr Kínszenvedését, és így életben tartsa és megsokszorozza szenvedésének érdemeit. Imája helyrehozta Isten Szívét ésmindenekelőtt Krisztus Szívét, amelyet az emberiség nagy közönye örökké ostoroz.

Gyermekeim, legyen ez a kert a számotokra olyan, mintha belépnétek a Gecsemáné kertjébe, és osztoznátok az Úrral a kínjaiban, mintha gyógyítanátok a sebeit, és érdemeket szereznétek a lelkek üdvösségéért és az Új Élet bevezetéséért.

Mindig hálával és örömmel lépjetek be ide, hogy szolgálhassátok Isten Szívét és benne az Élővilágot. Imáitok által egyesüljetek az Élővilággal, hogy az Úr angyalai jóvátegyék a szenvedést és a sértést, amelyet az Élővilág tapasztal. Ezért találjátok meg itt a szolgálat terét, amely bár rejtett és csendes, mégis átlépi a határokat és dimenziókat, és megérinti Isten Szívét.

Ezért áldott meg benneteket, és ezért áldotta meg ezt a forrást, ezt a helyet és az életeteteket, hogy megváltásotok gyümölcse sok más léleknek is segítségére legyen.

Szeretlek benneteket.

Atyátok és Barátotok,

Legtisztább Szent József