Egy lélek, amely arra törekedett, hogy egy napon képes legyen arra, hogy egységben éljen minden lénnyel és Istennel, kereste az összes vallásban azokat a pontokat, amelyek egyesíthetik mindannyiukat szeretetben és tiszteletben. És egy nap imában kérdezte az Urat, és így szólt hozzá: "Uram, Te az összes igaz vallás számára ugyanaz az Isten vagy. Egyedül Te vagy az, aki a szíveket és a lelkeket inspirálod arra, hogy visszatérjenek Szeretetteljes Szellemedhez. Mondd hát meg nekem, mi az minden vallásban, ami egyesít bennünket, ami mindannyiunkat a Te gyermekeiddé tesz".

És az Úr szeretettel válaszolt: "Kis lelkem, ami gyermekeimmé tesz benneteket, az nem a vallás, hanem maga az élet. A hatalmas Teremtésben való létezés ténye minden lényt Isten gyermekévé tesz, akit szeretek, akiben gyönyörködöm, akit egy konkrét cél megvalósításáért, egy misszió betöltéséért teremtettem.

A vallások olyan impulzusok, amelyeket időről időre adtam az emberiségnek, hogy a lelkek emlékezzenek a fejlődésükhöz vezető útra, de nem csak rajtuk keresztül küldtem ezeket az impulzusokat a világnak, hanem a természet, a csend, a szolgálat és sokszor a szenvedés által is, mert néhány gyermekem ezt az utat választotta, hogy felébredjen és észrevegye, hogy nem a megfelelő módon érti az életet, és hogy elveszíti létezésének valódi értelmét.

A vallásokon keresztül impulzusokat küldtem a világba, hogy ahogy az emberi lények észbelileg, érzelmileg és lelkileg növekednek és fejlődnek, kitágult tudatúak, tisztábbak és közvetlenebbek legyenek.

Krisnán keresztül elvezettem őket az egyszerű szeretethez, az élet, az elemek és az energiák iránti szeretet felébresztéséhez.

A létezés tágabb felfogásához vezettem őket, és elkezdtem megteremteni az utat vissza a Szívemhez. Azonban minden lény másképp értelmezte a vallást, és saját lehetőségei szerint nyilvánította meg, amelyek gyakran nem voltak olyan tiszták, mint az Én impulzusaim.

Buddha által megtanítottam nekik a Mindennel való egységet, az együttérző szeretetet és a békét. Megtanítottam gyermekeimet arra, hogy a világegyetemmel közösségben éljenek, és kilépjenek a hibák és következmények állandó kerékvágásából. Készek voltatok-e már arra, hogy megértsétek, hogy ti magatok vagytok felelősek a saját életetekért, és hogy a döntéseitek által vonzzátok magatokhoz azokat a sugarakat és impulzusokat, amelyek felemelnek vagy kijavítanak benneteket, aszerint, hogy milyen élettapasztalatokat választotok ahhoz, hogy átéljétek.

De nem az egész emberiség fejlődött, és nem mindenki nyílt meg a szeretetre.

Az emberi elme fejlődött, és vele együtt a gonoszság is, nem pedig a szeretet. Ahelyett, hogy gyermekeim az élettel közösségben éltek volna, birtokolni és manipulálni akarták azt. Ezért az elemeket istenekké tették, az energiákat pedig olyan eszközökké, amelyekkel megszerezhették azt, amit akartak.

A Pátriárkákon keresztül visszatértem, hogy impulzusokat adjak a lényeknek, hogy kijavítsam az útjaikat, és ezeket az impulzusokat is saját értelmezésük szerint tapasztalták meg.

Amíg el nem küldtem Fiamat a világba, nemcsak tanítással, hanem Kegyelemmel is. Minden korábbi vallástól eltérően, nem a tudás vagy az önmaguk felemelésére irányuló állandó erőfeszítés révén kellett volna eljutniuk Hozzám, hanem Kegyelem és Irgalom által, amelyet egy önmagát megadott szív kaphat meg.

Krisztus Szeretete nem kevesekért jött, hanem mindenkiért. Nem Keletért vagy Nyugatért jött, hanem minden életért, minden lényért, aki bűnei ellenére igent tudott mondani. A korábbi időkben az emberiség az isteni dimenziókat a felemelkedésre való állandó törekvés révén érte el. Krisztus által a Királyság a saját szívetekben tárul fel előttetek, és impulzusaim folyamatosan megújulnak az emberi evolúció során.

Gyermekeimben egyesítem az összes ismeretet és a szeretet összes fokát, mert eljött a földi élet szintézisének ideje, a szűk és egyedülálló ajtó ideje, amelyen keresztül minden lény eljut Hozzám. És ez az ajtó, szeretett lélek, a szívetekben uralkodó szeretet.

Ezért vagyok Én az Élet Istene, mert mindenkit szeretek, és mindenkit a szeretetre tanítok. Ez a Hozzám vezető út. Ezért jöjjetek, a különbségek ellenére. Jöjjetek, a tudás ellenére. Jöjjetek, a kapott impulzusok ellenére, mert mindnek csak egy célja van, hogy megtanítsanak benneteket a szeretetre."

Gyermekeim, tanítson meg benneteket ez a párbeszéd arra, hogy megértsétek az élet ciklusait és azok valódi értelmét, és hogy legyetek a tudatában annak, hogy az emberi lét bonyolultsága ellenére mindennek egyetlen célja van, amely a szeretet megtapasztalása.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Egy felébredt lélek, aki készen állt arra, hogy behatoljon az egek titkaiba, minden nap imádkozott Istenhez és az Ő segítségét kérte ahhoz, hogy leváljon a világról és ne féljen az Égtől. Ez a lélek félt a szenvedéstől, az idők átalakulásától és a bolygó változásától, mert mindez ismeretlen volt számára.

Egy nap a következő kérdést intézte az Úrhoz: "Uram, hiszek abban, hogy Te Isten vagy és hogy ezen az életen túl létezik egy nagyobb Élet. Tudom, hogy nagy illúzióban élünk, azonban ebbe belemerülve, nem vagyok képes megérteni az igazságot. Félek az idők változásától, félek a világ szenvedésétől és félek mindattól, amit át kell majd élnünk Krisztus Visszatérése előtt. Le tudod-e majd győzni Te ezeket a félelmeket a szívemben?”.

És az Úr, könyörületes pillantással szemlélve ezt a kis lelket, így válaszolt: "Amikor egy szív Bennem van, mindent másképp él meg. Számára a szenvedés felajánlássá válik és elveszti súlyát, és a fájdalom nagyobb Szeretetté alakul át.

Az idők átmenetét és mindazt, amit az emberiségnek meg kell tapasztalnia, másképp élik majd meg azok, akik Bennem vannak. Látják majd a világ zavarát, de belsejükben bölcsesség lesz. Mert azt mondom neked, szeretett lélek, hogy nem a csapások, a természet megindulása vagy az égben megjelenő jelek okozzák majd a földi lelkek szenvedését. Saját tudatlanságuk, és a felső élettel való kapcsolatuk hiánya miatt válnak majd elveszetté.

Az őket fenntartó alapok megszűnnek majd, vagyis az élvezetekkel teli és kényelmes élet szüntelen keresése, és ez lesz az emberiség legnagyobb fájdalma, minden szenvedés gyökere.

A Belém helyezett szívek nem félnek majd, mert Én békét adok nekik és megerősítem hitüket. És minél többet imádkoztok, annál inkább Bennem lesztek, és Én megadom nektek a bölcsességet. És a világ zűrzavarában és sötétségében a lelketek olyan lesz, mint a lámpa, amely megmutatja az utat, és így a Föld sója és a világ világossága lesztek. Szavam be fog teljesülni, és a próféciák beteljesülése is békét hoz majd számotokra. Ezért ne félj, hanem imádkozz és maradj kitartó hűségedben, mert azért választottalak ki, hogy fény legyél az asztalon, ez a sorsod".

Ez a történet erősítsen meg titeket, oszlassa el félelmeiteket, és helyezzen benneteket a helyes irányba, hogy imádkozzatok, és ne hagyjatok fel az imádsággal, és így találjátok meg a békét.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József