Gyermekek, a hibák leküzdése és a kitartás az emberi és szellemi fejlődés egyik módja.
Milyen gyakran vezet személyiségetek, sőt lelketek ellenállása mély és sötét szakadékokba, amelyekből csak alázattal, engedelmességgel és a sivatag elfogadásával és befogadásával tudtok kimászni.
Amikor egy tudat nagy hibát követ el a szellemi úton, hajlamos arra, hogy mindent fel akarjon adni, mert könnyebb számára, ha egyszerre a mélységbe zuhan, mintha erőfeszítéssel és bátorsággal, megaláztatásokkal és engedelmességgel felállna, szembe menve mindazzal, ami korábban felmagasztalta.
De amikor ez a tudat megbánja és felvállalja az Isten Szívéhez való visszatérés útját, bármilyen fájdalmasnak is tűnik az, és az alázat, az önátadás és az engedelmesség nyomdokaiba lép, akkor, gyermekeim, ez a tudat valóban meg fogja ismerni Isten Szeretetét, Megbocsátását és Irgalmát.
Ekkor fog szellemi emberré növekedni, és olyan erőt kovácsol ki önmagában, amely nem emberi, hanem isteni.
Ekkor fogja megtanulni, hogy jobb ezerszer elesni és felemelkedni, mint a világ mélységeinek könnyedségébe belemerülni, mert ezek a mélységek csak szenvedést és fájdalmat, gyötrelmet és bánatot hoznak, míg a belőlük való felemelkedés olyan tűzzel átszőtt növekedést hoz, amely a lélekbe az Istennel való egyesülést nyomja be. És bármennyire is próbára teszik mindig a lényeket az útjukon, az a lélek már tudni fogja, hogy mit kell tennie, amikor lezuhan, és minden egyes lezuhanással többet fog növekedni, emberileg és szellemileg.
Tanuljatok a hibáitokból. Ne engedjetek az emberi gyengeségeknek, hanem ragaszkodjatok az alázathoz és az engedelmességhez, és így folytatni fogjátok az emelkedést Isten Szíve felé.
Áldásomat adom erre.
Legtisztább Szent József