Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Gyermekeim, Krisztus feltámadása egy új korszak kezdetét jelenti, amelyben az emberiség képes lesz megérteni, hogy miért jött a világra, és milyen utat kell követnie ahhoz, hogy teljessé tegye létezését.

A feltámadás által legyőzitek a legnagyobb félelmeiteket, amelyek a szenvedés és a halál, és Isten Örökkévaló Idejének igazságába helyez benneteket, hogy megtudjátok, hogy aki mindenét Istennek adja, mindent megkap tőle, ami Isteni, részesül az Ő Dicsőségében, egységben az Ő Országával.

A feltámadás végtelen, isteni és egyetemes öröm, mert nemcsak Isten Arcának kinyilatkoztatása, hanem az emberiség mint Isten gyermekei és Teremtőjükhöz hasonló teremtmények arcának kinyilatkoztatása is.

Az Isten Dicsőségéhez vezető út az abszolút önátadás, a feltétel nélküli, szélsőséges és teljes szeretet, amely az emberi önátadás legmélyebb mélységeiből születik.

Mindezeket a dolgokat már tudjátok, de emlékeznetek kell rájuk, mert a bolygó állapota olyan helyzetek elé állít benneteket, amelyek arra késztetnek benneteket, hogy ezt megéljétek, hogy a keresztet, az önátadást, a Krisztusban való örök életet válasszátok.

Évről évre arra indítanak benneteket, hogy emlékezzetek Krisztus életére, halálára és feltámadására, hogy amikor eljön az ideje e világ húsvétjának, utánozhassátok az Ő nyomdokait.

Ezért szeressétek Uratokat napról napra jobban, az Ő életét, az Ő példáját, az Ő önátadását, az Ő örök Tudatosságát, az Ő Útját, az Ő Igazságát, mert ugyanez a Szeretet fog arra késztetni, hogy utánozzátok Őt.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Uratok születésétől a Mennybemeneteléig, amikor eljött az ideje, hogy kinyilvánítsa Megváltó Művét, és felébressze a lelkeket a szeretetre és az igazságra, a Teremtő elküldte a világba mindazokat a tudatokat, akiknek szükségük volt arra, hogy Fiával együtt tanuljanak.

Így történt, hogy a lelkek évről évre együtt voltak Krisztussal az Ő földi életében.

Egyes tapasztalatok rövidebbek, mások hosszabbak voltak. Egyesek csak egyszer találkoztak Vele, mások többször, mert maga Isten volt az – Aki mélyen ismerte az Általa teremtett lelkeket – Aki ismerte minden lény valódi szükségletét.

Így történhetett, hogy Krisztus gyermekkorától kezdve voltak olyan lelkek, akik osztoztak az Ő törékenységében, gyermeki tisztaságának felébredésében és megnyilvánulásában, emberségének növekedésében és Istenségének kibontakozásában e törékeny testben. 

Minden lény megtanult valamit Istentől az Ő Fián keresztül, valamit, amit a Teremtő saját Kezével épített be a lelkekbe Krisztuson keresztül.

Voltak olyan lelkek, akiknek meg kellett tapasztalniuk Krisztus dicsőségét, Isten Országának kinyilatkoztatását az Ő csodái, Szavai, Jelenléte által. Másoknak arra volt szükségük, hogy az Ő Kínszenvedése által mély, gyümölcsöző és örökkévaló Szeretetet ébresszenek, hogy az Ő Szeretetének örökségét továbbvigyék a világnak, nemcsak abban az időben, hanem az elkövetkező évszázadokban is. Más lelkek, annak ellenére, hogy nem néztek Krisztus szemébe, megtapasztalták szellemi Jelenlétét, és a csendben képesek voltak megtalálni Őt önmagukban.

Azért mondom ezt nektek, mert itt az ideje, hogy befelé forduljatok és emlékezzetek.

Emlékezzetek az Istennel teli Gyermekre, aki tisztaságot ébresztett a szívetekben.

Emlékezzetek a csendes és alázatos Fiatalemberre, aki az apjával együtt tanult az asztalosműhelyben, miközben az a lelkek átalakulásáról tanította őt.

Emlékezzetek a Názáreti Prófétára, aki a hegyeken járt, és ugyanilyen egyszerűséggel járt a vizeken, felfedve Isten titkait, amelyeket az Ő Szívében, valamint minden lény szívében őrzött.

Eljött az idő, hogy emlékezzetek arra a Tekintetre, amely megváltott benneteket, arra a Kézre, amelyet felétek nyújtott ki, hogy új életre, vezessen benneteket, hogy új emberré formáljon benneteket, Aki egyszerűen így szólt: kövess Engem.

Emlékezzetek Arra, aki elhívott benneteket, hogy hagyjátok el az emberi vágyak és törekvések csónakját a tengeren, hogy Vele együtt menjetek, hogy megmentsétek a lelkeket.

Emlékezzetek Őrá, Aki megbocsátotta bűneiteket, és amikor meglátta bennetek az igazságot, a neveteken szólított benneteket, hogy soha többé ne tévelyedjetek el az Ő Szeretetétől.

Emlékezzetek minden csepp Vérre, amely lecsorgott az Arcáról, és a Tekintetére, amely mindig Istenre szegeződött.

Emlékezzetek a szenvedés fölé emelkedett Szívére, amely változatlan szeretettel könyörgött az emberiségért és minden lényért.

Emlékezzetek az üres sírra.

Emlékezzetek Szavaira és Arcára, ragyogó öltözékére.

Emlékezzetek a felhők izzó fénye közepette felemelkedő Testére, és a fény közepette az Ő Hangjának erejére, amely azt ígérte, hogy elhozza Isten Országát a világnak.

Ahhoz, hogy lássátok beteljesedni Krisztus ígéreteit, emlékeznetek kell, és ahhoz, hogy emlékezzetek, befelé kell mennetek, és szeretettel kell szemlélnetek, amit Ő hagyott szívetekben, mert az Ő impulzusai örökkévalóak.

Áldásomat adom erre. 

Legtisztább Szent József

A Halleluja szombatját a csend és az üresség jellemezte, a Mennyben éppúgy, mint a Földön. A Teremtő Szíve és Igéje elhallgatott, és maga Isten vonult vissza Szíve mélyére. Ott fakadt Krisztus feltámadásának ereje, az örökkévalóság bölcsessége, a Szeretet újjászületése és megújulása.

A világegyetem már nem a tudományon keresztül ismerhetné meg az örökkévalóságot és az élet meghosszabbítását. A szellemi feltámadás valami új volt, amit Isten egész Teremtésében még soha sem tapasztaltak; és még a bölcsek és arkangyalok is csendben kísérték a szeretet mozdulatát, amely Krisztus életét hívta életre az összes dimenzióban.

Szelleme, amely teljes mértékben átadta Magát, megérintette az Atyát a tapasztalatával, és visszatért a Földre, hogy megújíthassa Szeretetét.
Isten mélységes csendben kísérte a Fiából született Szeretetet. Még maga a Teremtő is tanult az Ő önátadásából és feltámadásából.

Lelke, Szelleme, Istensége, emberi és anyagi Teste meggyulladt és újjáépült a Szeretettökéletes ereje által. A Szeretet volt az a levegő, amely az Ő sejtjeiben keringett. A krisztusi kód életet adott Vérének, fizikai és szellemi szerveinek. Az élet visszanyerte értelmét.

Krisztus Szeretete tovább terjeszkedett az anyagi szinten túlra. Önátadása tovább növekedett és ismeretlen dimenziókba hatolt, mind a kozmoszban, mind az anyagi élet sötétebb dimenzióiban, az úgynevezett földi poklokban.

Mint a Teremtés tengerének egy hulláma, úgy áramlott Krisztus Szeretete a világegyetemeken és az élet megnyilvánulásain keresztül. Miközben megérintette az összes teremtményt, maga a Szeretet megtapasztalása arra késztette a Testét, hogy új, romolhatatlan életben, mindent átható, mindent átfogó életként újjáéledjen és megújuljon. Olyan életként, amelynek nincs saját dimenziója, ugyanakkor minden dimenzióban ott lakozik, örök életként, mert ez az élet Istenben, a Teremtővel való egységben való élet.

Ahogy az Atya mindenben ott van, úgy van a Fiú is. Az Ő Teste megnyilvánulhat az anyagban, mint a magasabb dimenziókban. És ahol nincs anyag, nincsenek színek és hangok, csak csendes és láthatatlan létezés, ott is jelen van az Isten Fia. Minden egyesül a Szeretetében.

Krisztus feltámadását nem lehet szavakkal vagy tudományosan megmagyarázni, mert az meghalad minden tudományt, minden értelmet és minden bölcsességet. Alleluja szombatján magaa Teremtő újult meg, és Vele együtt az egész teremtés.

A csend az egyetlen magyarázat arra, ami ott történt. A csendben megtapasztalhatjátok a mindent átölelő Szeretetet. A teljesség, a mindenütt jelenlét, az élet, minden újjá lett Alleluja szombatján, és a megnyilvánult a Dicsőség vasárnapján.

Meditáljatok, érezzétek és tapasztaljátok meg ennek az isteni élménynek a kódjait.

Atyátok és barátotok,
Legtisztább Szent József