A jelenések története

Guadalupe, Mexikó (1531)
 

Az országot sújtó súlyos válság közepette, 1531. december 9-én kezdődtek a Szűz Mária-jelenések Mexikóban. Egy Juan Diego nevű bennszülött férfi, aki a Tepeyac-hegyen sétált, több madár énekéhez hasonló dallamot hallott. A dombra felmászva egy gyönyörű Asszonnyal találkozott, aki a tökéletes és örökkévaló Szűz Máriaként azonosította magát, és arra kérte, hogy építtessen ott egy kápolnát. Megkérte Juan Diegót, hogy menjen el Mexikó város püspökének, Juan Zumárragának a házába, és mondjon el neki mindent, amit látott és hallott.

Ugyanezen év december 12-én ismét találkozott a Szűzanyával. Megkérte, hogy gyűjtse össze a dombon lévő összes virágot. A virágok szállításához egy tilmát, egy kaktuszrostokból készült palástot használt. A Szűzanya úgy rendezte el a virágokat, ahogyan azt különlegesnek tartotta. Aztán megcsomózta, és megkérte Juan Diegót, hogy csak a püspök előtt nyissa ki. Amikor kinyitotta, a gyönyörű virágok gyönyörű színek és illatok bőségében hullottak a földre.

A tilma belsejében megjelent a Szűzanya képe. A csoda híre elterjedt. A tilma és az életnagyságú kép 1531 decembere óta van közszemlére téve. A keresztény világ egyik legvonzóbb és leggyengédebb képe. A tilma, amelynek négyszázöt év elteltével elenyészettnek kellene lennie, még mindig rugalmas és erős, és nem mutatja a romlás jeleit.
 

Lourdes, Franciaország (1858)
 

1858-ban elterjedt a hír, hogy a Szűzanya visszatért, ezúttal a délkelet-franciaországi Lourdes-ba. Télen, február 11-én három kislány elment fát keresni egy Massabielle nevű szikla mellé. A legidősebb lány megközelítette a sziklát, és amikor a másik kettő odaért, egy barlang előtt állva találták magukat, és felfelé néztek, bénultan, kitágult szemekkel, még a karjukat sem tudták megmozdítani. A lebénult kislány Bernadette Soubirous volt, és az egyszerű barlang később a történelem legjelentősebb és legünnepélyesebb barlangjává vált.

Bernadette arról számolt be, hogy látott egy aranyszínű felhőt és egy fehérbe öltözött Nőt, kék övvel a derekán. Mezítláb volt, rózsafüzérrel a Kezében, imádkozó helyzetben.

A tizenhatodik jelenés során, március 25-én, Az angyali üdvözlet ünnepén, a Szűzanya azt mondta, hogy Ő „a Szeplőtelen Fogantatás”. Bernadette elmesélte a történteket Peyramale atyának, aki nagyon meg volt hatódva. A Szűzanya végül a Szeplőtelen Fogantatásként azonosította magát, ami azt jelenti, hogy ő valójában a Boldogságos Szűz Mária, a Megváltó Édesanyja. Bernadette semmit sem értett a helyzetből. Tizenhat éves korában Bernadette belépett a Nevers-i nővérek zárdájába. Alázatos és csendes volt egészen 1879. április 16-án, harminckét éves korában bekövetkezett haláláig. 1933-ban Szent Bernadett néven szentté avatták.

.

Potugál, Fatima (1917)
 

Fatima egy Lisszabontól száznyolcvan kilométerre északra fekvő falu. 1917-ben sziklás, szegény, parasztok által lakott terület volt. 1917. május 13-án a nyolcéves Lucia dos Santos és két fiatalabb unokatestvére, Jacinta és Francisco a juhokat figyelték egy Cova da Iria nevű helyen. Délben egy gyönyörű Hölgy jelent meg egy fa koronáján, és három kérést intézett hozzájuk: „Szeretnélek megkérni benneteket, hogy minden hónap tizenharmadik napján, ugyanebben az időpontban, októberig minden hónap tizenharmadik napján jöjjetek el. Ekkor fogom elmondani nektek, hogy ki vagyok és mit akarok”. Azt kérte, hogy a gyerekek tanuljanak meg írni és olvasni, és hogy minden nap imádkozzanak a világbékéért és a háború befejezéséért”.

A fatimai jelenés utolsó megjelölt napján, október 13-án, Cova da Iria-ban, könyörtelenül és kitartóan esett az eső. A hely fagyos volt. Körülbelül 50000 ember várakozott a sárban. Hirtelen a felhők felszakadtak, és a Nap megjelent, és elkezdett forogni és táncolni. Sokan térdre estek imádkozni. Egy pillanat múlva mindenki látta, hogy a Nap felemelkedik a normális helyzetébe. A hír az egész világon elterjedt az akkori újságokon és médián keresztül.

Lucia, immár mint apáca, legutóbbi könyvében kifejtette, hogy a Szűzanya által közvetített üzenetben, kezdve az Angyali jelenéssel, végig ott van az imádságra és az Istennek felajánlott áldozatra való felhívás, amely szeretetből és a bűnösök megtéréséből ered. Szerinte ez a felhívás az üzenet alaptörvénye, amely mindenek előtt bevezet mindenkit a hit, a remény és a szeretet Tervébe. Jelenleg a fatimai kegyhelyet évente több millió ember keresi fel.

Medjugorje, Bosznia-Hercegovina (1981)
 

1981 júniusában tizenévesek - Ivanka Ivancovich, Mirjana Dragicevich, Vicka Ivancovich, Jalov Colo és Ivan Dragicevich - egy Nő fénylő alakját látták, aki egy méterrel a föld felett lebegett az űrben; ezután elmondták a falujukban élőknek, hogy mit láttak. Nem sokkal később emberek sokasága gyűlt össze ott, és csodálatos fényeket láttak Podbrdon, ami azt jelenti, hogy „dombtető”. A hölgy Szűz Máriaként mutatkozott be, és így szólt: „Béke, béke! Béküljetek meg”. Néhány évvel később Marija Pavlovic-Lunetti is elkezdett üzeneteket kapni a Szűztől.

A látnokokat kihallgatta a rendőrség, és több pszichiátriai vizsgálatnak is alávetették őket, amelyek során megállapították, hogy kiegyensúlyozott és egészséges fiatalok. Számos csodás gyógyulás történt, például egy vak ember visszanyerte látását, egy béna gyermek pedig visszanyerte motorikus képességeit. A medjugorjei régióban nagy vallási ébredés volt. A hatóságok hiába próbálták meghiúsítani a jelenéseket. Üzenetek érkeztek, sok közülük titkos. Emberek ezrei számoltak be csodás fények és más szokatlan jelenségek látásáról, valamint testi és lelki gyógyulásokról.

2014. június 25-én a Boldogságos Szűz a következő éves üzenetet közvetítette a látnok Marija Pavlovicsnak Medjugorjéban: „Drága gyermekek, a Magasságos megadta nekem azt a kegyelmet, hogy ismét közétek jöjjek, és imádságban vezesselek benneteket a béke útjára. Szívetek és lelketek szomjazza a békét és a szeretetet, Istent és az Ő Örömét. Ezért, gyermekeim, imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, és az imádságban felfedezitek majd az élet bölcsességét. Mindenkit megáldok és közbenjárok mindannyiótokért Fiam, Jézus előtt. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Az észak-amerikai Ingo Swann „Mária Nagy Megjelenései” című művének adaptált szövege, amelyet Brazíliában a Paulinas Editions adott ki.