Egy lélek, amely félt Isten Igazságosságától, állandóan Irgalomért imádkozott és kiáltott, és egy napon, amikor úgy érezte, hogy az igazságszolgáltatás ciklusa elérkezett a világra, megkérdezte az Urat, mondván: "Uram, Te, aki a Szeretet, a Kegyelem és az Irgalom Istene vagy, aki képes voltál odaadni Magadat a Kereszten a világ megváltásáért, magyarázd meg nekem, hogy mi az igazságosság, és hogyan tudja a Szeretet Istene az Igazságszolgáltatást alkalmazni gyermekeivel szemben".

És az Úr békével tekintett erre a lélekre, és így válaszolt neki: "Szeretett lélek, nem ismered Isteni Igazságosságom valódi jelentését. Szívem Igazságossága egy Törvény, amelyet olyan nagy szeretet hat át, mint az Isteni Irgalom. Míg az Irgalom felemeli azokat, akik vakok, és megadja nekik Királyságom legjavát, még a tudatlanoknak is, addig Igazságosságom először megmossa a szemüket, megnyitja őket, és tudatosítja a lelkekben mindazt, amit már megadtam nekik.

Miután kiárasztottam Irgalmamat a szívekre, és látom, hogy még mindig elmerülnek a közömbösségben, a hálátlanságban és az öntudatlanságban, Szellemem Igazságot áraszt rájuk. Az Igazságosság pedig a Szívemből érkező Szeretet sugara, amely megrázza a lelkeket, és lerombolja legmélyebben gyökerező illúzióikat, hogy felismerhessék az igazságot és bűnbánatot tarthassanak.

A lelkekben nem az Én Igazságosságom okozza a szenvedést, hanem saját tudatlanságuk, mert tudatosult bennük, hogy homokos alapokon álltak, miközben Én oly sokszor felajánlottam nekik Szívem szikláját.  Kis lélek, az igazságszolgáltatás  Szeretetem része, hogy egyetlen gyermekem se maradhasson a világban anélkül, hogy felébredne, és ne érzékelné, hogy valójában mi is ő, és hogy milyen úton kell járnia.

Ezért ne szenvedj az Igazságossággal szemben, hanem csak imádkozz, hogy ez az új lehetőség, amely az Igazságosság törvénye által jön, ne legyen hiábavaló a tudatlan lelkek számára, és hogy első lépésként lássák ezt az isteni korrekciót ahhoz, hogy egyenesbe hozzák útjaikat".

Gyermekeim, tanítson meg benneteket ez a párbeszéd arra, hogy szeressétek Istent, Irgalmát és Igazságosságát, és hogy megértsétek, hogy a törvények cselekedetei igazságosak és hogy tele vannak a lelkek iránti mennyei szeretettel.

Áldásomat adom erre

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely az Isteni Akarat teljesítésére törekedett, de állandóan méltatlannak és alkalmatlannak érezte magát erre, mindazzal a nagyszerű dologgal szemben, amelynek megtapasztalására az Úr hívta, az Úr Szent Szívéhez fordult, mert kicsinek és szegénynek érezte magát az Ő Művének teljesítésében, és így szólt hozzá: "Uram, nagy a Te Terved, és mélységes Szeretet tölt el az emberiség és az egész Teremtés iránt. Szemlélem a Te Akaratodat és csodálom Irgalmasságodat, de amikor megpróbálom megvalósítani, amit Te akarsz, képtelennek érzem magam a sok tökéletlenség és nehézség láttán. Aztán ránézek a világra és a sok értékes lélekre, akiket Te teremtettél, és akikre számíthatsz, hogy Művedet kinyilvánítsd, és megkérdezem magamtól: "Miért engem hívtál?"

És az Úr, szeretettel szemlélte ezt a lelket, átlátszónak és kristályosnak találta, ahogyan Ő teremtette, és így válaszolt neki: "Kis lélek, lásd a tükörképed az Én Szememben. Ne nézd magad a világ tükrében, hanem nézd magad az Én Szemem Tükrében. A világ tükrei megmutathatják neked a korlátokat, a hibákat, a tökéletlenséget és talán a képességeket, de csak akkor fogod látni azt, hogy valójában mi vagy, ha az Én Szememben nézed a tükörképedet.

Úgy látlak, ahogy vagy. Ismerem a benned rejlő lehetőséget. Ismerem az utadat kezdettől fogva. Tudom, hogy mire lettél teremtve, mire formálódott az esszenciád és a tudatod. Ezért, kis lélek, az Én Hangomat kell meghallanod, és nem a világ hangjait, sem elméd zavaros hangját, amely oly gyakran elveszik e Föld ingerei miatt. Nyisd meg belső füledet, és hallgass az Én Akaratomra, tudva, hogy az hozzád tartozik, és senki máshoz.

Létezik egy tökéletes Akaratom az összes lény számára ezen a világon, egy olyan út, amelyen keresztül eljuthat Hozzám. És ez nem az az út, amelyet te ismersz, gyakran nem az, amelyen már tudod, hogy hogyan kell járni. Ez az út az, amelyik kikovácsolja benned azt, amire Nekem szükségem van, ez az, amelyik feltárja előtted, amit látok, amikor kis lelkedet szemlélem, mert ez fogja tudatodban felszínre hozni azt, ami vagy, és az igazság átveszi ama rétegek helyét, amellyel tudatodat elfedted.

Ezért, szeretett lélek, amikor kérek tőled valamit, ne a világ tükrében keresd a referenciádat. Nézz az Én Szemembe, lásd igazi arcodat Bennem tükröződni, és érezd magad képesnek arra, hogy teljesítsd mindazt, amit kérek tőled, mert az Én Akaratom tökéletes  a számodra.

Minden nap nyisd meg magad, hogy felfedezd magadban azt, ami az Én Szememben tükröződik: önmagadat, ahogyan Én látlak téged. És nem a hiúság, a büszkeség vagy a hamis alázat fog lakozni a szívedben, hanem Én és az Igazságom, a Gondolatom átláthatósága és tökéletessége lesz az, ami kifejezésre jut a számodra".

Gyermekek, késztessen arra benneteket ez a történet, hogy ne abban keressétek a támpontot, amit magatokban vagy a világban láttok, hanem csakis Isten Szemének mélyén. Ott fogjátok megtalálni önmagatokat.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely az Istennek való átadás útján halad, egy nap, miközben átélte a belső döntés egy mély pillanatát és megkísértették a világ erői, arra gondolt, hogy mindent elhagy, és beleveti magát az élet örömeibe és illúzióiba. Ez a lélek kísértésbe esett, mert azt gondolta és érezte, hogy az önátadás értelmetlen, hogy az élet fejlődése szempontjából lényegtelen, és hogy annyi erőfeszítés ellenére sem sikerül növekednie – ezért jobb lenne elhagyni ezt az utat, és belevetni magát a világba.

Miközben belsőleg azt tervezte, hogy elhagyja a szellemi utat, úgy érezte, hogy nem tudja megtenni, és hogy valami Istenhez köti őt. Félelmet és felháborodást érezve kezdte kérdezgetni az Urat, mondván: "Mondd, Uram, miért kötsz engem a Szívedhez? Miben különbözöm Tőled, ha mindig ugyanaz a láthatatlan és tökéletlen lélek vagyok a Te teremtésed végtelenségében? Miért nem engeded meg nekem, Istenem, hogy elhagyjam ezt az utat, és a világba vetve magam megtanuljam, hogy más utakon is megtaláljalak Téged úgy, mint ezen az úton?”

És mosollyal az arcán, megmutatva mennyei könyörületességét, az Úr így válaszolt: "Dönthet-e egy szerv magától úgy, hogy kimegy és a testen kívül él? Bármennyire is szeretne függetlenné válni a testen belül, és ez betegségeket és egyensúlyhiányt okoz, ez a szerv nem mehet ki magától. És ha egy nap, annyi betegség után, kivennék abból a testből, gondolod, kis lélek, hogy túlélné?

Ilyenek azok a lelkek, akik elkötelezték magukat Nekem. Minden általam teremtett lélek az Én Misztikus és Végtelen Testem sejtje, de azok, akik elkötelezték magukat Nekem, olyan szervek Bennem, amelyeknek alapvető szerepük van az élet fejlődésében, és bár nem érzékelik, de részei egy végtelen Munkának, amely nem kezdődik és nem is ér véget ebben a világban. Mivel ez így van, szeretett lélek, nem Én vagyok az, aki Szívemhez kötlek, és nem engedem, hogy más utakat kövess, hanem saját életed és a Velem való egyesülésed állapota az, ami miatt úgy érzed, hogy minden kísértés ellenére nem tudsz más utat választani.

De ez a pillanat számodra nem alkalmas a legtisztább gondolatod kifejezésére. A vakság és tudatlanság időszakán mész keresztül, amikor felhők borítják az arcodat és a szívedet, és nem látod vagy érzed az igazságot. Ahhoz, hogy ez az igazság feltáruljon előtted, ne fordulj el Szeretetemtől, és ne hagyd abba, hogy azért kiálts, hogy könyörüljek rajtad. Annak ellenére, hogy a sivatagban vagy, erőt adok neked a kitartáshoz. És még a belső szárazságban is érezni fogod, hogy Forrásom újra felszínre tör benned a mélység mélyén. A zűrzavaros időkben se hagyd abba a keresésemet, és Én békét adok neked."

Gyermekeim, ebben az Istennel folytatott párbeszédben találjanak erőt a mai elvakult lelkek, hogy keressék a Fényt és hogy Irgalomért kiáltsanak.

Áldásom van erre. 

Legtisztább Szent József

Egy lélek, amely mindig az igazságot kereste magában, vagy a Menny felé fordult, vagy elmerült a világban. Elmerülve a világ dolgaiban, elveszett annak vizeinek mélyén, és amikor sikerült visszatérnie a fénybe és fellélegeznie, úgy érezte, hogy nehezen tér vissza az igazsághoz, hogy összezavarodott, és már nem tudja, hogy mi a valóság.

Aztán egy napon, amikor Istennel beszélgetett magában, megkérdezte Tőle: "Uram, abban a pillanatban, amikor érzem a Jelenlétedet, a lelkem megerősödik, hogy a Te utadon járjak, de abban a pillanatban, amikor a figyelmem elterelődik Rólad, már nem sikerül Rád találnom, elveszek és belefulladok a világ dolgainak tengerébe. Istenem, hogyan tudok növekedni Benned anélkül, hogy elmerülnék a világban?"

És az Úr kérdéssel válaszolt neki: "Látod a lelkek szenvedését? Látod, hogyan szenvednek a háborúkban és viszályokban? Látod, hogyan szenvednek azok, akiknek nincs reményük? Látod, hogyan tévednek el azok, akik a sötétségben járnak? Megindítja ez a te kis szívedet?

Csukd be hát a szemed, és szemléld a belsődben a Jelenlétemet. Képzeld el, kis lélek, hogy benned vagyok. Emlékezz mindarra, amit az élet kezdetétől fogva felépítettem: a dimenziókra, a csillagokra, a magasztos valóságra és az egész Földre. Érzed, milyen kicsiny vagy? Érzed, hogy  milyen kicsiny a szenvedésed?

Amikor a világ szenvedését nézed, vagy amikor a Mennyország nagyságát nézed, találd meg ebben az erőt, hogy ne ess bele ugyanazokba a hibákba, és ne panaszkodj a kis nehézségeid miatt. Nem éri meg az erőfeszítésed, hogy enyhítsd a világ szenvedését? Nem éri meg a lemondásod, hogy közbenjárj egy lélekért? Nem éri meg az erőfeszítésed, hogy teljesítsd Tervemet? Nem éri meg a lemondásod, hogy a világ megismerje az igazi életet?

És bár életedet adod, kicsi lélek, hogy mások megismerjék a Királyságomat a földön, tudd, hogy igen, minden lemondásnak megvolt az értéke, minden erőfeszítésnek megvolt az értéke, minden győzelemnek megvolt az értéke, minden alkalommal, amikor Engem választottál, és nem a világot, megvolt az értéke.

Ezért, amikor a szíved nyugtalan, és úgy érzed, hogy inkább a világot választanád, minthogy a Szívemhez vezető utat kövesd, gondolj azokra, akik szenvednek, gondolj azokra, akik gyötrődnek, majd elmélkedj a Végtelenről, az életről, a világegyetemről, és mindez tegyen kicsivé, és váljanak kicsivé a problémáid is. Oldódjanak fel Leheletem által."

Inspiráljon benneteket ez a történet arra, hogy minden nap felülmúljátok önmagatokat, miközben szemlélitek a szenvedést, az egész életet.

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József

Egy szegény és a világ alapvető megélhetési eszközeitől megfosztott lélek megkérdezte az Urat, hogy hol van, és mi az oka a szenvedésének, és így szólt az Úrhoz: "Uram, én, aki annyit keresek és kérek a Te Nevedben, nem kapok választ, hanem csak egyre növekvő szenvedést és megpróbáltatást. Mondd meg nekem az okát annak, hogy miért van kiegyensúlyozatlanság ebben a világban, és miért nem kaphatok annyit, mint embertársaim."

És az Úr válaszolt neki, szintén egy kérdéssel, és így szólt hozzá: "Hol van a te kincsed, lelkecském, a földi dolgok felhalmozására való törekvésben vagy a mennyei titkok felfedezésében? Nézd hát azokat, akik valóban megismertek Engem. Tudatuk megvilágosodása lehetővé tette számukra, hogy lemondjanak a világi javakról, és mivel szegények voltak a szegények között, gazdagok voltak Előttem.

Hát elmélkedj a Fiamon, gyermekem: Azért küldtem Őt a világra, hogy gazdagságot halmozzon fel, hogy örömöket érezzen, hogy testét, elméjét és érzéseit kielégítse? Vajon Fiam példaképed-e és útmutatód-e? Őbenne van-e az a tükör, amelyben minden nap szeretnéd magadat visszatükröződve látni?

Értsd meg hát, kis lélek, hogy ennek az életnek a szenvedése és szegénysége azért van, hogy ellensúlyozza az emberiség annyi túlkapását. Ezek legyenek számodra annak szimbólumai, hogy iskolád nem a felhalmozásban, hanem a lemondásban és a hálában rejlik.

Tanítsd a világot alázatos példád által, és nyisd meg a Mennyország kapuit azok számára, akik nem ismerik ezt az igazságot, és a világtól, nem pedig Tőlem várják az életük kiteljesedésének útját.".

Azért mondom el nektek ezt a történetet, hogy megtudjátok, hogy hol van életetek igazi kincse. És amikor úgy érzitek, hogy valami hiányzik, adjatok hálát, és legyetek példaképe Isten alázatos szeretetének. Ily módon megnyitjátok a Mennyország kapuit a legtudatlanabbak előtt is."

Áldásomat adom erre.

Legtisztább Szent József